Édesanyám csak velünk szeretne nyaralni?

"Nem akarsz élni, csak rádkényszerítették? Igen, egy kis hála lehetne az emberekben, ha a szüleik tisztességesen felnevelték őket, és még az unokákat is támogatják."

De, akarok és akartam élni, egyúttal viszont igen, rám kényszerítették, ahogy rád is rád kényszerítették, meg mindenkire, hisz a gyerek nem képes magáról gondoskodni valamint az életéről döntéseket hozni, szülőként te hozod a döntést. A gyerek lehet, hogy teljesen másképp döntött volna, felnőtt fejjel is. Te döntöttél úgy, hogy mindent beáldozol. Anyám is egyfolytában beáldozott mindent, miközben nem lett volna szükséges (mi több, sokszor nemhogy felesleges, de káros volt, neki is és nekem is), csak hát azzal pótolta a különféle érzelmi hiányait, hogy a gyerekéért mindent feláldozó szent szülőnek érezhette magát.

Ha neked az az igényed, hogy a gyereked gépiesen vagy színjátékból rád fordítson x napot egy évben, azt végül is meg lehet oldani kötelességből (bár elég szánalmas az eredménye). Szíves-örömest közös időt eltölteni, jókat beszélgetni, szeretni már nem lehet kötelességből.

Nem érdekelne ilyen önző ember, méghozzá olyan szinten, hogy nem is sűrűn találkoznék vele, nemhogy naponta telefonos kapcsolat, meg a franc.

Nm veszed észre, hogy totál rátok telepszik?

Meg kell húzni a határokat, akkor is ha megsértődik - kit érdekel, az ő baja -, de ez beteges kapcsolat.