Édesanyám csak velünk szeretne nyaralni?

18# hat en pl nem biznek ra tobb napig szuleimre. Ha engem elhanyagolt sokaig…

#22 Mit szégyelljünk? Menjünk el nyaralni, miközben igazából semmi kedvünk az egészhez és alig várjuk a végét, csak magunkra erőltettük hogy a másik vágyait kielégítsük? Ez rendben van, ha a kisgyerekedről van szó, a felnőtt anyád felé viszont csak egy ócska színjáték lesz belőle.

Itt nem pár napról volt szó, hanem egy hétről. Nem mindenki van úgy eleresztve sem idővel, sem anyagiakkal, hogy csak úgy dobálózon egy hét szabival, meg egyhetes nyaralással, ráadásul nem biztos, hogy neki ugyanaz a nyaralás-pihenés, mint a két fiatalnak. Menjenek egy wellnessnapra, ott kicsacsogják magukat. Azért mert anyu utazgatna, nem a felnőtt lányait kell pórázon magával rántani, kizárva a párjaikat, mert hogy ha ott vannak, akkor ŐŐŐŐ feleslegesnek érzi magát. Egyébként az ilyen kérdésekből sokmindent nem lehet leszűrni, mert mindenki a saját élményeit és saját tapasztalatait látja bele, és ennek megfelelően válaszol, a két tábor meg nem érti egymást... Én azt a verziót ismerem, hogy milyen, amikor valakivel tök jól el lehet lenni, és örömmel "vesszük be a cspaatba", ha szeretne csatlakozni, meg azt is ismerem, hogy milyen, amikor egy egocentrikus családtag azt hiszi, hogy ő a világ közepe, mindenki felett áll, és ha ő ott van, akkor mindenkinek az ő kedvét kell keresnie és még a nap is körülötte forogjon. Nekem nagyanyám volt ilyen, képes volt a legnagyobb ünnepi forgatagban is halál nyugodtan ülni a kanapén, miközben mindenki sürgött forgott (nyilván senkinek nem volt arra szabija, hogy napokkal előtte mindent elkészítsen, aztán csak üljön és mosolyogjon), és húzta a száját, hogy ő többet nem is jön, mert vele senki nem foglalkozik. Mondjuk, nem tudom, mit várt volna, hogy mindenki lekuporodjon a szőnyegre és tátott szájjal csodálja őt, meg hallgassa, nem tudom. Ő maga zárta ki magát mindenből, mondjuk legalább olyat nem mondott, hogy hagyjuk ki a fél családot a buliból, mert neki az sokkal kényelmesebb.

Egyik fő oka annak, hogy sok a lelkibeteg ember Magyarországon épp az, hogy a szülők nem engedik még felnőtt gyerekeiket sem, hogy saját, független életet éljenek. Sok felnőtt ember emiatt állandó lelki nyomás alatt érzi magát, s rendszeresen olyan helyzetbe kerül, amelyben két rossz között választhat csak: vagy a szülővel szemben érez lelkiismeret-furdalást, vagy a társsal szemben. Az egyetlen kiút ebből a kelepcéből az, hogyha az ember elzárkózik a szülők részéről érkező lelki nyomástól és ellenáll nekik. A párkapcsolat harmóniája sokkal fontosabb, mint hogy a szülők kifejezett igényei ki legyenek elégítve. Ha másért nem, hát azért, mert a szülőket a gyerekeik valószínűleg túlélik pár évtizeddel, s az általuk egyszer megmérgezett társas létet már nem hozza helyre senki azokra az évtizedekre.

#29 Jó, akkor majd visszafizetek anyáméknak X millió forintot, amibe a felnevelésem került, hogy úgy érezzék, viszonozva van a dolog.