Mennyire alkalmazod az asszertív kommunikációt a párkapcsolatodban?

""Nézd, ne haragudj rám Tomi, de már elmondtam többször, hogyha rendetlenséget teszel, akkor pakold is el, én is el vagyok fáradva mégis elpakolok magam után, kérlek még egyszer, hogy tedd meg!""

De ez nem asszertív. Attól hogy többszö rmondod, hogy kérlek, nem lesz valami asszertív.

Basszuskulcs, nem csak megkérem, hanem az én oldalam, az én igényem is elmondom és arra is rámutatok, hogy én is elpakolok magam után.

Na, írd le akkor te mit mondanál neki, tessék mutasd be a tudományod, lehet ezerszer jobb lesz, ha az lesz, akkor kussolok. :D

Ezt ide bedobom, mert látom itt páran nem vették a fáradtságot, hogy egyáltalán utánanézzenek mi a téma:

https://www.youtube.com/watch?v=D4p9Yq9OrgQ&ab_channel=T%C3%..

"Az asszertív kommunikáció azt jelenti, hogy

1. képesek vagyunk tisztán, határozottan, egyértelműen képviselni a saját érdekeinket, igényeinket,

2. képesek vagyunk meghallgatni, meghallani és megérteni a másik fél valódi érdekeit és igényeit,

3. kapcsolatot tudunk építeni embertársainkkal úgy, hogy az előző két pontot, tehát a tiszta érdekérvényesítést és az értő meghallgatást az adott helyzetnek megfelelően alkalmazzuk,

4. nehéz helyzeteinkben, érdekütközések esetén olyan megoldásokat keresnünk, amelyekben mindkét fél nyertesnek érezheti magát."

-Google.

Mindkettő félről szól, nemhiába kommunikáció, nem magadban beszélgetsz el!

És végképp nem ezt jelenti:

"az asszertív kommunikáció lényege az empátia, az, hogy tiszteletben tartom a másik fél érzéseit és igényeit és KÖZÖSEN keresünk konszenzusos megoldást a helyzetekre. Azt kommunikálom, hogy amit tesz, az rám hogy hat és igyekszem megérteni, hogy ő miért teszi azt, amit tesz. Értő figyelemmel meghallgatom és nem én mondom meg neki a tutit, hanem segítem abban, hogy a számára is megfelelő megoldást megtaláljuk."

Igen benne van, hogy közösen, de ami a végén van írva inkább arra hajlik, hogy én empatikus vagyok és inkább az oldalát nézem, miközben ő lehet nyugodtan értetlen és/vagy nem kíváncsi rám.

Vagyis jóformán én vagyok az anyja, ő meg a kisfiam, mert infantilis és vezetni kell! Mert ő az uccsó mondat szerint nem talál kiutat, ezért én nekem kell őt segíteni és az ő igényeinek megfelelni. Hol marad a közös egyetértés? ^^

És hol marad a tuti mondat, a tudomány részedről? ^^