Mennyire alkalmazod az asszertív kommunikációt a párkapcsolatodban?

Én személy szerint elmondom amit akarok, aztán ha felfogja, beszélgetünk róla tovább normális hangnemben. Ha nem fogja fel, vagy fordítva, akkor kinevetjük egymást, poénkodunk aztán ismét elmagyarázzuk, hogy mire gondoltunk.

Ha komoly a téma, amiben nem egyezzünk, akkor először elmondom szépen észérvekkel hatok rá, ha ideges, akkor én is az leszek, jön a vita, aztán a kibékülés és belátja, hogy igazam van, mert nagyon jól tudja, hogy ok nélkül nem pattogok, ezért legtöbbször nincs is veszekedés belőle, hanem mondja, hogy:

"Bébikém tudom, hogy igazad van, bocsi, megpróbálom úgy ahogy te gondolod, akarod, mert igazad van!"

Nagyon néha kapja fel a vizet, amúgy, ha neki van igaza, akkor én elismerem és egyetértek vele, én részemről nincs kiborulás.

Felnőtt emberek vagyunk, mindenki hibázik, csak tanuljon belőle, ez a lényeg szerintem.

2es, amit te írtál, az lényegében a másik ledominálása.

De mi a helyzet akkor, ha mindkét félnek igaza van? Vagy ha érzelmekről van szó, ami meg bőven nem igazság kérdése?

Nálunk sokat lendített a kapcsolaton amióta egyre ügyesebben tudunk asszertíven kommunikálni.

Sok konfliktus eredője az, hogy "mert te rosszul csinálo". Csakhogy ez abból indul ki, hogy nekünk van igazunk. Erre a másik meg azt fogja mondani, hogy "nem, te cisnálod rosszul". És ő éppúgy hisz a saját igazában, mint a másik.

És ha egy csavar becsavarásáról van szó, akkor az könnyen kideríthető kinek van igaza. Nade ha gyereknevelésről? Idő-managementről? Egymásra való figyelésről? Akkor nincs abszolút, objektív igazság. Nem is ennek az Igazságnak a megtalálása a cél, hanem simán az, hogy konszenzusra, azaz közös álláspontra jusosn a két fél. Még akkor is, ha ez objektíven nem a legmegfelelőbb álláspont.

Azért sem fontos ilyen esetekben az objektív igazságot keresni, mert egyrészt egy párkapcsolat nem attól lesz harmonikus, hogy megfelelnek valamiféle kiszámolt ténynek, hanem attól, ha egymással vannak harmóniában.. Másrészt meg objektivitás nagyon sok párkapcoslatot érintő témában egyszerűen nem létezik, csak szubjektív, esetleg interszubjektív.

#3:

Te most komolyan belém kötsz, amikor világosan le van írva, hogyha neki van igaza, akkor egyetértek, ha meg nekem, akkor legtöbb esetben ő is?

Mi van, ha mindkettőnek igaza van? Megbeszéljük, ennyi Történik. Vagy nincs is miről

Miféle ledominálásról dumálsz?

50-50% kapcsolat hívei vagyunk mindketten, ami nem mindig az, hanem hol az én oldalamra, hol az ő oldalára billen a mérleg, de attól még nem uralkodik az egyik a másik felett.

Az a fajta, aki rendetlen, figyelmetlen olykor és pl. ha intéznivaló van, akkor el kell neki mondani 3x, hogy menjen időben, nehogy probléma legyen belőle. Miféle ledominálás az, amikor tudom, hogy szereti húzni az időt? Nem arrol van szó, hogy rakja be a szennyest pontosan 14-kor a mosógépbe, mert ha nem teszi be, akkor ordítok. :D

Olyan dolgokra gondolok, amik nem tűrnek halasztást.

De pl. amikor görcsölök valamin, akkor mondja, hogy nem kell annyira aggódni mert árt minden fajta szempontból és igazat adok neki.

Mégegyszer kérdezem, ebben mi ledominálás van?

Nálunk nincs olyasmi, hogy az igényeimet kellene lekommunikálni vele, megértetni vele, hogy példának okáért nekem nem esik jól, hogy sokat van a haverokkal, mert nincs sokat, olyan se van, hogy nem engedem el velük, mert nem korlátozom.

Súlyos vitaforrások nálunk hiányoznak.

De ha lennének, maximum 3 esélyt kapna, ha azok után se fogná fel, hogy bizony szükségem van rá valamiben, de ő csak a magáét hajtja, akkor nem mondanék semmit már, hanem szépen kitenném. Nincs szükségem olyan férfira, aki tojik az igényeimre míg én törődöm az övéivel, 100%-ot próbálok nyújtani, de a negyedét se kapom vissza. Néha nem ér semmit az asszertív kommunikáció,mert hiába érti úgyse érdekli.

#6:

Neked nem asszertív kommunikáció, hogy átbeszeljük hideg fejjel inkább a problémákat? Hatsz rá észérvekkel, elmagyarázod, hogy mi jó, mi nem jó, min kéne változtatni,nem?

Tolerancia, kompromisszumkészség, őszinteség az alapja! Ha egyik hiányzik semmit nem ér az egész kapcsolat.

Tegyük fel "gyereknevelés" a probléma, mert a párod egy nagy gyerek. Elmagyarázod neki, kifejted, hogy mi a szitu, de ha ő éretlen, vagy nem kíváncsi rá, akkor inkább tűrsz, vagy inkább szakítasz?

Igazából kérdező írhatunk mi neked sikertörténeteket, vagy írhatunk neked tanácsokat, mehetsz te párterápiára is, szakemberhez, aki ért ehhez, de ha a partnered nem vevő rá, nem fogja fel, akkor időpocsékolás.

Jó lenne tudni, hogy mi a probléma a kapcsolatodban és hogyan adod neki elő, ő hogyan reagál rá.

Nem érsz semmit más példaival, mert különböző emberek vagytok...

7, a kérdés a kommunikációra ovnatkozik.

Az, hogy "leülünk, megbeszéljük" az azt feltételezi, hogy kommunikáltok. De a kérdés arra vonatkozik, hogy HOGYAN.

Szóval ha annyit írsz, hogy megbeszélitek és ha nem érti akkor nyomatékosítunk vagy szakítunk, az konkrétan smemilyen szögből sem válasz a kérdésre.

"Mennyire alkalmazod az asszertív kommunikációt a párkapcsolatodban?"

ha problémánk van, megbeszéljük. lehetőleg nem bántó, hanem konstruktív módon, de persze kezdetben a felfokozott érzelmi állapot és a gőz kiadása is hozzátartozik a konfliktusokhoz. igyekszem tiszteletben tartani a másik igényeit, egyúttal vállalom a saját igényeimet és azt is, ha valami rossz érzéseket kelt bennem. nem tudom, hogy ezt a multicégeknek jó pénzért tréningeket tartó többdiplomás coach-ok minek nevezik, nekem működik.

Most írtam le, hogy sőt már az elején, hogy hideg fejjel, normális hangnemben.

"Ha komoly a téma, amiben nem egyezzünk, akkor először elmondom szépen észérvekkel..."

Ez szerinted micsoda?

Írtam példát is, te írtál?

Nem, csak belém kötsz fölöslegesen, vagy te voltál a #4 is?

Írtál neki konkrétumot, hogy hogyan zajlik az asszertív kommunikáció? Nem!

Akkor miért provokálsz?

Nem írhatsz neki mondatokat, hogy milyeneket alkalmazzon, mert nem tudod, hogy a párjának mi lesz rá a válasza. :D

Az a lényege, hogy nem hagyod, hogy elnyomjon a másik, kimutatod, kifejezed, ha úgy érzed, hogy elhanyagol, ha nem segít és ilyesmik.

Ehhez miért kell leírni szóra szóra, hogy én mit mondok meg ő hogyan reagál? Az ő párja másképp fog, mert nem egymás klónjai az én párommal. :D

Na de pl. hiába mondod neki, hogy pakolja el a cuccait, amiket szétdobált a szekrényben többször süket fülekre találsz.

Momdhatod azt, mint, hogy:

"Nézd, ne haragudj rám Tomi, de már elmondtam többször, hogyha rendetlenséget teszel, akkor pakold is el, én is el vagyok fáradva mégis elpakolok magam után, kérlek még egyszer, hogy tedd meg!"

Ha nem hallgat rád, akkor szolga maradsz, vagy kidobod többszöri kérés után is? Én kidobom, mert nem köt hozzá se macska, se kutya. Az meg, hogy szeretem kevés, mert ő tesz magasról az én oldalamra, vágyaimra.

Nem mindegy mire is akarod alkalmazni az asszertív kommunikációt.