Aki egyedül van hosszabb ideje, ott általában ennek mi az oka?

Mi számít hosszabb időnek? Fél év? 1 év? esetleg több?

Nekem egyébként a szex hiányzik, mert sokszor eszembe jut. A társ gondolatáról igazából kezdek letenni, persze elképzelni azért jó olykor-olykor. De az nem lesz a valóság.

Szerintem ahány ember annyiféle oka/indoka lehet annak, hogy éppen nincs senkije, bár lehet nem is akar.

Én például lelkileg nem hiszem, hogy tudnám megfelelően kezelni és nem akarom, hogy újabb csalósát, vagy fájdalmat kelljen megtapasztalnom. Illetve másnak sem szeretnék semmilyen rossz negatív élményt vagy tönkretenni az ő érzelmeit, érdeklődéseit bizonyos dolgok iránt.

Szóval igazából én azért vagyok egyedül (bár nem olyan régóta) mert nem teszek ez ellen semmit, hogy ne így legyen és nem is gondolom, hogy bárkinek rám lenne szüksége.

Gondolom, férfi vagy, hogy a szexet emelted ki elsőnek, ami hiányozhat egy szinglinek.

Nos, a nők többsége úgy van bekötve, hogy ha nincs olyan, akihez vonzódnak vagy akit szeretnek, nem kívánják csak úgy a szexet, legalábbis nem hiányzik nekik messze annyira és csak ezért nem mennek bele egy kapcsolatba.

Amikor sokáig szingli voltam, az volt az oka, hogy az akartam lenni, ennyi.

A fő kérdésed és az alkérdésed nem hozható egyensúlyba.

A szex mindenkinek hiányozhat már 1 hónap után is.

Az, hogy valakinek miért nem jön össze egy társ annak legfőképpen...

a külső

a baráti kör

a munkahely

és, hogy hol és mennyit van emberek közt

és persze bizonyos mértékben a pénz is

Ennyi nem kell túlgondolni.

Nő vagyok, 5 évig voltam szingli, csak néha megszakadt egy pár rövid kitérővel, amikor alakult valami egy-egy sráccal csak hamar rájöttünk hogy ez nem megy.

A szex nagyon ritkán hiányzott, nekünk, nőknek nem úgy van, hogy bárkivel dugnánk, hanem csak azokkal, akikhez vonzódunk és van valami érzelem is, nem feltétlenül szerelem. Persze ott vannak az egyéjszakás kalandok, de abban meg az az érzelem, hogy most éppen nagyon izgi vele minden. Amúgy szexeltem az öt év alatt, két év volt egyhuzamban a leghosszabb idő, amíg nem volt semmi, ebből másfél évig csók sem. Meg lehet szokni.

Hiányzott nagyon a szerelem, de voltak lelki problémáim, ami miatt nem akartam mindig kapcsolatot, mert nem akartam egy másik embert lehúzni. Aztán kimentem külföldre is egy kis időre és addig nem akartam ismerkedni, 8 hónappal előtte tudtam, hogy megyek 1 évre. Aztán hazajöttem és elkezdtem keresgélni, 3 hónapig nem jött össze, pedig gőzerővel társkeresőztem meg jártam programokra. Végül társkeresőn ismerkedtem meg a szerelmemmel és már másfél éve együtt vagyunk :)

Ami a legrosszabb volt, az a magány, hogy nincs egy társam. Persze egy ideig el lehet foglalni magad egyedül, de a húszas éveid végére ez kevés lesz.