Milyen érzés lehet az, hogy van választási lehetőséged a pasik terén, hogy megdicsérnek, megbámulnak az utcán, hogy nem neked kell kajtatni, nem neked kell kezdeményezni?

El sem tudom képzelni. Ugyan nálam néha kezdeményeztek, de legtöbbször nagy kompromisszumokat kötöttem. Csúnya nőként ez marad.

De ennek vége, 40 elmúltam, kiestem a piacról végre.

Nem tudom mennyire vagyok az a kategória, akire gondolsz, valószínűleg nem teljesen, de azért válaszolok.

Hiába voltak olyanok, akik érdeklődtek irántam, hiába vonzottam bulin több pasit is, a legtöbbje nem az a típus volt, akivel randira mentem volna. Vagy csak nem volt az esetem, vagy inkább senkinek sem az esete. Legtöbbször baráti társaságból, ismerettségből alakultak kapcsolataim. És bizony sokszor nekem kellet kezdeményeznem, mert az igazság az, hogy nekem a visszafogottabb, kicsit "nerd" típusú pasik jöttek be mindig, a nagy hangú, társaság közepe csajozógépek taszítottak. Szóval akiknél kezdeményeztem maguktól sose mertek volna (nem kitaláltam, ők mondták). Férjem a mai napig nevetni szokott rajta, hogy bárhova megyek, tuti, hogy rengeteg pasi megbámul, végigmér, én meg soha egyet se veszek észre. Így ez nem tudom, milyen érzés, mert vagy férjemmel foglalkozom, vagy el vagyok foglalva a saját gondolataimmal. Az kínos szokott lenni, amikor boltban, vagy más hasonló helyen kikezdenek velem, és nem konkrétan randira hívnak, hanem csak egyértelmű megjegyzéseket tesznek, de nem ajánlatot, amit visszautasíthatok (pl "hát persze én nem bánnám ha gyakran visszajönnél" erre őszintén mit kéne reagálnom? Vagy a bókokra, azon kívül hogy megköszönöm...). Szóval ezek általában kellemetlenek, de nyilván nem a világ vége.

Egyébként persze, nyilván jó érzés, ha megerősítést kap az ember arra, hogy vonzó. Egy része nyilván genetika, de azért heti 5 nap edzem, odafigyelek az étkezésre, évek alatt kikísérleteztem a megfelelő bőrápolási rutint a magam számára, kerestem a megfelelő hajszínt, fazont, öltözködési stílust... Stb. Szóval van benne munkám rendesen, hogy úgy nézek ki, ahogy, de nyilván az arcom, a bőrömet leszámítva, genetika, ahogy a magasságom is. Mellel annyira nem áldott meg a sors, segget meg építettem magamnak. És a legtöbb csinos nő, akire felfigyelnek azért sokat tesz azért, hogy szép, csinos maradjon. Nyilván a vonzó vonások, amiket csak a genetika adhat meg sokat segítenek, de lehetsz te a legáldottabb genetikájú nő, ha drogozol, igénytelen vagy, kórosan elhízol... Stb, nem leszel vonzó. És lehetsz te full átlagos (mint szvsz én), ha igényes vagy magadra, megtalálod a neked megfelelő stílust, kimozdulsz, nyitott vagy, van némi szociális képességed, akkor lesz, aki érdeklődni fog, még ha nem is állnak majd sorban érted a pasik.

Elég nagy genetikai defekt kell ahhoz, hogy ne tudj egy pozitív értelemben átlagost kihozni magadból. Onnantól pedig ha tudsz kommunikálni, és nem elviselhetetlen a személyiséged, akkor tudsz találni megfelelő párt.