Szerintetek ez több a részéről, vagy csak nagyon jó munkatárs-barát vagyok(több a leírásban)?

Szóval adott a helyzet, két évek óta foglalt ember, én másfél éve dolgozom ott ahol, ő régi motoros. Egy területen dolgozunk, de mégis éléggé külön. 3. munkatárs által kerültünk beszélgető viszonyba, ez is inkább a szüneteink alatt alakult ki. Kb tavaly őszre egész jól összebarátkoztunk, decemberre kezdett feltűnő lenni hogy nagyon sokat lógunk együtt munka közben nagyon sokat beszélgetünk.Hajlamos más kollégát totál kizárni a társalgásbunkból,-ezt nagyon sokszor tapasztaltam- az erős szemkontaktusával, ami lehet h csak nekem erős -nekem a pár másodpercenként meg kell szakítanom, mert kellemetlenek érzem…Sokat van a látóteremben, egy jó pár összenézés is történik ilyenkor. Szinte az összes szünetet együtt tarjuk, közös viccek, témák szinte kifogyhatatlanok, illetve az egymáshoz mászkálás is jelen van ( flört nincs, vagy ha igen, az nagyon kezdetleges, inkább kedvesebb vagy bátortalanabb(?) ugratás, de semmi pikáns). A nagy csillogó szemek általában feltűnnek, és az is hogy ömlik belőle a szó férfi létére, bár én sem panaszkom a beszélőkémre. Viszonylag sokat tudunk már egymásról, magánéletről, múltról, párkapcsolatokról,-mostaniakról is. Direkt testi érintkezés nincs köztünk, véletlenek előfordulnak.Én nagyon vigyázok h ne másszak senki magánszférájába, és vigyázom az enyémet is, viszont ez a távolság határozottan lecsökkent köztünk. Az érdekes dolog még, amit talán érdemes megemlíteni, hogy mielőtt színreléptem, léptünk a 3. munkatárssal inkább egyedül lehetett látni, és inkább elszeparálta magát másoktól, ezt szóvá is tették páran, nem csak nekem tűnt fel. Sokszor látom hogy ugyan abban a pozícióban beszélgetünk, nem tudom ki utánoz kit, mindig elfelejtem kifigyelni,😃illetve nagyobb brancsban felém néz a testével.Eléggé száraznak hathat így felsorolva, de túl nagy konkrétumokat nem szeretnék kiadni, illetve nem szerettem volna azt éreztetni hogy terveim vannak, mert nincsenek, pusztán csak szokatlan számomra az egész, illetve párszor előfordult már hogy olyan srácok vallottak szerelmet, vagy utólag mesélték el hogy nagyon tetszettem nekik, akikről nem is sejtettem, szóval analfabéta voltam mindig ebből a jelezgetésből, meg sejtelmekből. Hajlamos vagyok barátságnak nézni azt a szitut is ahol a másik fél be akar vágódni. Másfelől mindketten kapcsolatban vagyunk, én nagyon régóta, ő házas, és apa, meg +tizenév a javára, szóval szívem mélyén remélem hogy itt semmi félnivaló nincs, hisz nyilvánvaló hogy egymás társaságát azt élvezzük, és így elviselhetőbbé tesszük a bent töltött időt, nem pedig egyszer csak majd a nyakabmba szakad valami dráma, úgy hogy gőzöm sem volt semmiről…Tehát kíváncsi vagyok ki mit szűr le, jellemzőek e ilyen összetartó férfi-nő munkahelyi barátsagok, vagy ha nem akkor ez megmarad e ennyiben. Esetleg ha hasonló cipőben voltatok akkor kiváncsi vagyok merre ment a dolog nektek.