Miért baj az, hogy én nem dolgozom?

Lehet itt fröcsögni, de addig amíg a férjének nincs azzal problémája, hogy a kérdező nem dolgozik és ő tartja el, addig senkinek köze nincsen hozzá. Ha neki/nekik így megfelel, akkor hogy bárki ahhoz, hogy belepofázzon?

Jelzem, én soha az életben nem élnék így, mert ez egy rendkívül kiszolgáltatott helyzet, ha a pasi úgy dönt dobbant, akkor ott maradsz minden nélkül, szóval nálam ez nem pálya. Ellenben a legcsekélyebb mértékig sem érdekel, hogy más hogy él. Ha nekik így jó, az az ő dolguk.

Gyomorforgató az az egoizmus és empátiahiány, és belelátóképesség hiány ami a kérdésedet jellemzi. Együtt-egymásért-ha mond ez számodra bármit is.

Bármi történhet a társaddal-bármi, és egyik pillanatról a másikra a megtakarításotok amiben annyira bízol most a semmivé lehet-pl. egy ápolás és orvosi ktg-ek miatt/ nemzetközi bankcsőd stb. Ami ma távolinak tűnik, de ha nem vagy felkészülve amikor helyzetbe kerülsz akkor ki fog csúszni a talaj a lábad alól.. az is látszik az írásodból, hogy számodra tök természetes, hogy más ember melózik és te csak úgy el vagy, mert ez neked kényelmes. Aztán amikor baj van, akkor meg kétségbe esel, és otthagyod a fazont és keresel más új kitartót..

Ez csak akkor lenne creepy ha férfi lennél és egy nőn élősködnél.

A ti felállásotok (a férfi dolgozik keményen, a nő nem csinál semmit) teljesen elfogadott a mai világban, sőt természetes. A legtöbb nő pont erre hajt.

Van terved arra vonatkozóan, hogy válás esetén mihez kezdesz?

Nem az a gond, hogy most megteheted, de ha bármi oknál fogja szétmentek, vagyis egyedül kell fenntartanod magadat, milyen munkát találnál hirtelen?

"A férjem egész jól keres"

"Az élet nem arról szól, hogy mókuskerékben, a rendszer rabszolgáiként éljünk és dolgozzunk le 40 évet, majd 70 évesen még végre marad idő másra is... Nah ezt nem! Most vagyok fiatal, most akarok élvezni mindent, nem 70 évesen leülni az első könyv elé"

Mi van ha a férjed sem szeretne mókuskerékben élni? Mi van ha ő sem szeretne a rendszer rabszolgája lenni, mi van ha ő sem 70 évesen akarja élete első könyve mellé leülni?

Ezt sosem kérdezted meg tőle, vagy nem is érdekel? Ha valóban szeretnéd őt, akkor érdekelne, de ebből világosan látszik hogy nem érdekel, tehát nem is szereted őt valójában, csak a pénze miatt vagy vele.

Ha szereted őt, akkor miért nem dolgozol te helyette, hogy ő is élvezhesse az életet néha, ne a mókuskereket tapossa 70 éves koráig?

Én nem tudnék egyenrnagú felnőtt emberként tekinteni rád. Egyszerűen bármilyen témában is beszélgetnénk, azt gondolnám magamban, hogy jóvan mucus, mondjad csak de mivel úgysem tudsz semmit a világ dolgairól, komolyan venni nem tudlak. Kb átkapcsolna az agyam olyan üzemmódba mintha egy gyerekkel beszélgetnék. Az átlag embernek szerintem furcsa ha valaki ennyire lusta. Pl egyetemista koromban mikor kevés órám volt, pár hét után teljesen belezakkantam hogy semmi dolgom a világban és nincs miért felkeljek. Gazdag, támogató szülők mellett elmentem inkább diákmunkára, hogy ne érezzem úgy, hogy csak csesződnek el a napjaim rendszer és cél nélkül. Ugyanez mikor egy hónapig nem volt munkám, vagy mikor terhesen a végén itthon maradtam. Pár napig buli, pár hét után meg halálosan béna egész nap csak heréskedni. Pláne ha azt látod, hogy a másik meg dolgozik.

Nekem is jól kereső férjem van, imádom azt a szabadságot hogy mikor munkát keresek, nem azt kell néznem hogy mennyi a fizu mert nem számít. De hogy itthon maradjak vakarni magam mint valami fogyatékkal élő? Biztos hogy nem.

Amúgy azt én sem értem minek szólnak be, a ti dolgotok ez. Másnak semmi köze hozzá. Szerintem irigyek sokan és ezért bssza a csőrüket. Másoknak meg azért amit leírtam. Mert nem értik hogy egy felnőtt ember hogy élhet ilyen tespeteg módon.

"Miért? Az élet nem arról szól, hogy mókuskerékben, a rendszer rabszolgáiként éljünk és dolgozzunk le 40 évet, majd 70 évesen még végre marad idő másra is... Nah ezt nem! Most vagyok fiatal, most akarok élvezni mindent, nem 70 évesen leülni az első könyv elé, vagy befizetni az első utazásra... Sajnálom, akiknek a munka a fő pont az életükben."

Engem nem zavar, tényleg jó otthon ülni, de amit itt leírsz, azt én szeretném a páromnak is. Nekem folyamat lelkiismeret furdalásom lenne, hogy én élvezem az életet, a párom meg azért dolgozna, hogy élvezzem az életet. Akkor is, ha nem szakad bele.

Amúgy igen, süt belőle a megvetés azok iránt, akik dolgoznak.

Szerintem amúgy szíve mélyén ő is megveti saját magát, csak könnyebb beleburkolózni a nagyképűségbe.