Míért van az hogy az egyik munkahelyen leírtak, kb. semmire nem jó, meg lusta kategória, az új helyemen meg engem tartanak a legjobb dolgozónak, mindent rám lehet bízni kategóriába tartozom?

15 évesen az egyik gyakorlati helyemen, ahol egy hetet kellett lennem, kettest vagy talán nagyon jóindulatból hármast kaptam. Ez egy idősek klubja volt. Voltam még egy másik idősek klubjában, két idősek otthonában, hajlaktalanok otthonában, hajléktalanok átmeneti otthonában, kórházban, házi segítségnyújtásban. Mindegyik másik helyen a legrosszabb jegyem erős négyes volt, de leginkább ötös. Azelőtti másik iskolámban, ahonnét menekültem, egy hónapot voltam egy idősek otthonában. A főnővéren kívül mindenki elégedett volt velem, hogy dolgos vagyok, nyugodtan üljek le, majd szólnak, ha kellek, a főnővér meg alighogy leültem (kb 5 mp után) bejön és mi az hogy én ülök. Pont rám kellett förmednie, miközben volt még rajtam kívül kettő másik ülő diák, akiknek egész normálisan mondta ugyanazt el, amit nekem bunkón. Miközben ők ott lustultak és menekültek látótéren kívülre, ahol-amikor tudtak. Én meg mindig érdeklődtem, csináltam (egy kivétellel, ami egy otthoni személyes emlék nyomorán alapszik az ürülékkel kapcsolatban, amin még nem tettem túl magam rajta, de azért az egyért is lebaxott a főnővér, plusz a lusta osztálytársam ott helyben és a buszmegállóban is tette a kéretlen, gúnyos, rosszindulatú hozzászólásait). Ez a főnövér igazságtalanul szégyenített meg 30 ember előtt (minden gondozó és tanuló abból a szárnyból). Senki nem állt ki mellettem, szólt egy jó szót vagy bármi. A gondozók sem szóltak semmit soha, akik mondták, hogy nyugodtan üljek le, mert nincs mit csinálni, akik dicsértek a közös feladatnál, hogy kissé kezdő ügyetlen, tétova vagyok időnként, de jól csinálom, odafigyelve. Utána jöttek egy másik iskolában a fent említett helyek színes helyek sokasága, ahol nagy döbbenetemre egy kivétellel mindenhol dicsértek, megbecsültek és elismertek engem és a munkámat (persze kisebb dolgok mindig voltak, mint pl reggel vizitnél miért nem vagyunk az utolsó korteremnél, miközben 3 perce osztották ki a vérnyomásmérést, és már itt a vizit... de ezek apró szőrszálhasogató dolgoknak feleltek meg). Egy kalap xarnak éreztem magam a munkámmal együtt, aztán tessék, miket (jó értelemben) kapok.

Ott tanultam meg, hogy vannak nagyon xar helyek, ahol ha szívvel-lélekkel csinálsz valamit, tisztességesen, akkor is járhatsz rosszul.

Válaszommal egyetemben gratulálok az új munkahelyhez! Sok sikert, hogy minél tovább maradjon szilárdan a mostani, hogy elégedettek veled, és gondolom meg is becsülnek ezáltal :)

Szimplán elvárások mássága.

Első munkahelyemen a legrosszabb értékelésem is 89%-os lett. Ez a kommunikáció volt. A munkaidő kihasználásomat 96%-ra értékelte. Túlóráztam, nem jártam ki cigizni, gyorsan ebédeltem.

Az itteni munkahelyemen ugyanúgy viselkedek, mint ott. Itt is túlórázok, nem járok ki cigizni, nem lógok, nem tartok órás szüneteket. Erre a főnököm leértékelte a munkaidőmet 3-asra (az 5-ből), mert "sokszor nem csinálok semmit". Jelzem, hogy sokszor úgy nem csinálok semmit, hogy a saját munkámmal kész vagyok és ha van időm az az első, hogy mindenkit megkérdezek tudok-e BÁRMIT segíteni. Ha adnak is feladatot nagyjából 2 perceseket. Nézzem meg azt, szedjem elő ezt, vigyek fel adatokat. De amikor a főnökömet kérdezem és ő is rázza a fejét, hogy nem tud adni feladatot majd így csesz le valahol fel tud b@$zni.