Akik megtörtek már párkapcsolatban: hogyan alakult tovább az életed a szerelem területén?

Én 3X csalódtam. A harmadik a házasságom volt. A közös nevező az összesben az volt, hogy kijátszottak a hátam mögött. Emelt fővel állok a történtek után, viszont már többet nem szeretnék kapcsolatot. 2019-ben váltam el, akkor elúszott mindaz amiért küzdöttem, meg amit beleraktam az egészbe.

3-as. Én magamat adtam, de már eddig 3X bizonyításra került az, hogy ami én vagyok az nem elég rosszfiús. Sorry, de nem fogok vagyis nem tudok rossz irányba megváltozni. Én most is maradok céltudatos, óvó, gondoskodó ember, nem lesznek káros szenvedélyeim.

A párkapcsolat ma már nem vonz, nem is opció. Felépítettem a kis birodalmam, 2019-ben mindent feltettem egy lapra és vállalkozó lettem. Azóta szépen működik, és a házasságba vagy a nőkre szánt energiáimat itt kamatoztattam. Ma már eszembe sem jutna hogy bárkivel is egy fedél alatt éljek.

3X csaltak meg, a házasságomban meg lehúztak, kiforgattak anyagilag. A volt feleségemet én támogattam, én adtam neki erőt, majd fedelet, majd mindent amit addig elértem. Ő ezt meghálálta azzal hogy a hátam mögött mással kefélt, majd a válásnál vitte a fele vagyont. Aztán első útja a szeretőjéhez vitte.

Ma már nem vagyok ennyire naiv, talán ebben változtam a legnagyobbat. Megtanultam megvédeni azt ami az enyém, és érzelmileg sokkal keményebb lettem. Sajnos a nő mint partner, vagy mint társ az már nem működik.

Én sem az vagyok, mint aki a válásom előtt voltam. Többen meg is jegyezték (és igazuk is van valahol), hogy jóval cinikusabban állok a párkapcsolati témákhoz.

Lehetne most is bárkim, mindig akad, aki próbálkozik, de egyszerűen a hideg kiráz attól, hogy bárkivel együtt legyek.

Érdekes, mert mondjuk 5 éve, és még tavaly is teljesen másképp éreztem ezzel kapcsolatban. Már bőven válófélben voltunk, mikor elkezdtem randizgatni (nem komoly szándékkal, inkább csak lesz ami lesz alapon). Fogalmam sincs, mi történt fél éve, de egyáltalán nem vágyom senkire most.

Erősebb, ugyanakkor megfontoltabb és óvatosabb is vagyok, rengeteget fejlődtem, úgy érzem.

Azt hiszem, mi is a megtört kategória vagyunk. Mindketten hibásak vagyunk ebben, most pedig alapvetően mindenki elégedetlen szerintem a másikkal is meg a házasságunkkal is. Az a rossz benne, hogy szerintem mind a kettőnkben "több lenne", azaz valaki máshol, máshogy nagyon boldog lenne mind a kettőnkkel egy alternatív univerzumban. Én nagyra értékelem a feleségemet, de nem tudom neki azt adni, amire vágyna. Ő pedig már csak ezért sem adja nekem azt, amire én vágynék. Így alapvetően mind a ketten elégedetlenek vagyunk. Külön alszunk, szex nincs. Nem veszekszünk, barátilag elvagyunk, de nincs már szerelem [az ő részéről leginkább].

Középkorúak vagyunk (40-50 között mindketten), még újra tudnánk kezdeni az életünket egyedül vagy mással, de ez sem akarózik. Én szeretem őt, és csak akkor akarnám elengedni, ha mással boldogabb lenne. Ő meg nem akar menni (lehet, hogy mert nem tud / nincs hova, de a lényeg, hogy nem akar).

Ez a jelenlegi állapot teljesen lerombolta már az önbizalmam, csak így vergődöm napról napra. Rengeteg nő [nagyon] örülne, ha olyan pasija lehetne, mint én, én viszont belefáradtam ebbe az egészbe.

Hát ez elég kiábrándítóra sikerült, de ez van.