Van még olyan nő mint Sári Évi ki nem szeretne gyereket?

Sok nő nem szeretne gyereket, joguk van hozzá. Nem mindenkinek az a célja hogy legyen utód, neveljen stb, ez is egy felfogás. Gyerek nélkül teljesnek érzik az életüket, egészségükre.

Magam részéről még nem értek ezzel egyet. Nekem hiányozna a gyerekkel való focizgatás, kosarazás, labdázás, játszás. A pelenkázást, hosszú éjszakázás és egyéb kellemetlenebb pillanatok meg ehhez hozzátartozik, azzal sincs gond.

Megannnnnnyi nő van hasonló.

Nem mindenki tartja élete céljànak egy, vagy több kismagyar kinevelését.

Igen. Én ilyen vagyok. Sosem szerettem volna gyermeket, és nem azért, mert karriert építettem vagy ilyesmi. Egyszerűen nem érzem magamban az anyai ösztönt. Mikor megismertem a Vőlegényemet, én 36 voltam, ő 29. Gondoltam, hamar kell majd a témáról beszélnünk, és Neki, Érte, Tőle vállaltam volna, de magam érzése szerint továbbra sem. Végül ő is azt a döntést hozta, hogy az ő, a mi életünkben a gyerek szerepet továbbra is az állataink töltik be. És mi így vagyunk boldogok, teljesek. És nem érezzük magunkat ettől rossznak. Rosszabb lenne, ha társadalmi nyomásra vállalnánk, amit szívből nem akarunk.

Ez az én őszinte válaszom.

40/N

Én nem akarok gyereket, soha nem is akartam. A játszótér, az anyák napi versike stb számomra egyáltalán nem vonzó, a terhesség, szülês, éjszakázás, évtizedeken át folyamatos anyagi, érzelmi teher számomra a legrosszabb büntetés amit el tudok képzelni. És lehet önzőnek nevezni, de inkább vagyok önző és boldog, mint nem önző, és boldogtalan, ráadásul borzasztó rossz anyja egy olyan gyereknek aki ezt nem érdemelte ki.

25N

Szerintem ez egyáltalán nem ritka. Én sem szeretnék gyereket. Se karrier, se anyagi oka nincs, egyszerűen nem vágyom rá. Sosem találtam meg a közös hangot gyerekekkel, pedig régebben táboroztatásoknál segítettem és tanári diplomám is van. Elrettent a terhesség és a szülés gondolata, nem bírom az üvöltést, csak tehernek érezném az anyaságot és a gyereknevelést. Ezenkívül baráti társaságban több gyerekes házaspár példája van előttem. Ha átmegyek hozzájuk mindig úgy jövök el, hogy hálás vagyok, hogy nekem nem így kell élnem és nem azt gondolom, hogy milyen jó nekik.

33/N