Szívesen beszélgetnék olyan emberekkel, akik hozzám hasonlóan (túl) ragaszkodóak párkapcsolatban, ami általában sok az embereknek. Ha ez a ti életetekben is okozott már gondot, kereshetnénk együtt a megoldást, cserélhetnénk tapasztalatot.?

Én simán elfolytom.

Én ragaszkodo vagyok de soha nem telepszek a másikra.

Es akkor vagy magátol jön hivogat le se száll rolam egy férfi amiben lubickolok és élem, vagy ha az a tipus aki ritkán jön nem bújós önállóbb, azok mellett meg némán szenvedek és örülök annak is ha végre csak egyszer megölel megsimogat.

Persze jó lenne mindig csak olyanokkal járni akik érzelmileg elhalmoznak, bombáznak az imádattal, dominálnak, jönnek, tarolnak,rámszállnak, érzelmi kánaánt nyújtanak, az idejüket nekem szánják én vagyok az első es minden utanam csak a 2., de ez ritka tipus. Vannak, de tű a szénakazalban megtalálni.

Ha arany középuton vagyok pl ha nem is bombáz agyon es tapad rám egy srác kifulkadásig, hanem csak kiegyensúlyozottan szeret azzal is tudok élni évekig.

De egy hideg ember már ki fog csinálni.

3.vagyok

Nekem volt egy macskám akkor tanultam meg ezt az elfolytást. A kutyák ugye azok odaszaladnak az emberhez agyon nyalják a kezét egyből örüpnek.

A macskáknál viszont gyakorta ki kell várni hogy ö menjen hozzád oda, illetve felveheted te is "erőszakkal" simogatni de abban nincs szépség.

Teljesen más amikor csendben ülsz vagy dolgozol es magátol odamegy odabújik hozzád:)

Valahogy a pátkapcsolataomba is ezt vittem át gyerekkorbol. Hiába ugranék a pasi nyakába és lógnék rajta egésznap meg írnék neki ezer sort, sokkal nagyobb az amikor magátol jön keres hív, a maga tempójában, saját akaratbol.

Nem tudom, ez pszichológiai probléma-e egyébként, hogy ha ennyire igényled a másiktól, hogy folyton bizonygassa, hogy de szeret és ez 5 perc múlva is így van meg fél nap múlva is meg jövő kedden is... Lehet, nem tartod magad szerethetőnek, mert anyukádhoz rosszul kötődtél? Merthogy általában innen ered.

Vannak egyébként ilyen férfiak is hasonló okok miatt, de tényleg kevesebb, mivel társadalmi elvárás, hogy egy férfi kevésbé mutassa ki az érzelmeit, ne kérjen segítséget, oldja meg maga.

Aztán az is igaz, hogy arra már nem vágyódik az ember, amit már birtokol. Ezért fúlnak ki az ilyen nagy lánggal induló szerelmek tipikusan fél év, max. két év múlva. Viszont játszmákban irdatlan fárasztó élni, hogy most azért távolodom, hogy te közeledj... Az ember nem tud magas hőfokon érezni mindig, ahogy nem tud folyton örülni, boldog lenni. Ezt el kell fogadni a másiktól is, hogy egy kapcsolat hullámzó lehet. Akik meg ilyen nagyon érzelmi hullámvasútban élnek, hogy hol nagyon fent, hol nagyon lent, de mindig valami megoldandó dráma van, az inkább személyiségzavar jele (bipoláris, mániás... stb.). A nárcisztikusok egyébként azok még, akik az elején nagyon meg akarnak felelni és őszintén előadják a hősszerelmest (love bombing), aztán mégis utána már csak körülöttük forogjon minden, mert igazából nem a másikba szerelmesek, hanem a figyelembe.

Aztán sok nőnek (írom nőként) irreális elvárásai vannak a romantikus filmek miatt. Kb. azt várják, hogy a másik legyen gondolatolvasó, mert "csak akkor szeret, ha magától tudja, hogy mire van szükségem". Ezeket jobb ismerkedéskor megbeszélni, hogy te, ismerve magadat már, mit vársz a másiktól. És akkor nincs az, hogy már azért nem szakítotok, mert annyi időt belefeccöltetek és félelmetesebb az ismeretlen, és szenvedsz és játszmázol. Pl. hogy te szeretsz összebújva aludni vagy hogy nem szeretnéd, ha a barátaival külön programjai lennének, hanem szükséged van arra, hogy mindenhova együtt menjetek. És hogy fontos számodra a megerősítés, bármi is legyen az, szóbeli dicséret vagy ajándék vagy intimitás.

Én ilyen vagyok ;)

29/F