Gonosz tőlem hogy nem szeretnék részt venni a párom szülinapi partiján, mert szorongok a tömegben?

Szia! Én pánikbeteg vagyok, egy időben agorafóbiás is voltam, mem mertem elmenni itthonról, annyira feltem.

A pazichologusom és a pszichiáterem is azt mondta, hogy ezeket sajnos csak akkor lehet legyőzni, ha beleallsz azokba a helyzetekbe, amikről félsz. Rossz lesz és felni fogsz, de hozza fogsz szokni, és néhány alkalom után nem fogsz felni. Nehéz, de megéri!

Szerintem érdemes lenne megpróbálnod, sok sikert ☺️

Nem neked kell a vendeglatonak lenni, az o szulinapja, o hivja az embereket, meg eleve nemtom mi ez a vendeglatosdi, hogy kell ertelmezni, ha hozzank atjonnek a barataink, altalaban ki van pakolva a nasi a konyhapultra, a hutobe meg mindenki benyul innivaloert. Nem mi szoktuk hozni-vinni nekik a cuccokat.

De egyebkent meg ha ennyire masok vagytok, akkor nem fog mukodni ugyse hosszutavon, nekem ez rohadt kiabrandito lenne, mondom ugy, hogy kettonk kozul en vagyok a kevesbe tarsasagi, de istenem, gondolom nem vadidegenekrol van szo tobbnyire, akiket o is ot perce ismer, a barataival legalabb probalj mar joba lenni.

És a párom nagyon minősítő tud lenni, ha nem vagyok eléggé szociális vagy jó vendéglátó akkor akár mindenki előtt kimondja, és nagyon kellemetlen. :(

Ez a problèma forrása, mert ezzel kapsz egy plusz ideglöketet.

Èn sem bírom a társaságot, szeretem is kihúzni magam a nagyobb összejövezelekről. A párom viszont nyitott. Nekem annyi a szerencsèm, hogy ő ezt megèrti, ès tudja is kezelni. Ha társaságba is megyünk figyel rám. JóMúltkorában mennem kellett vele egy kb 120 fős családi ès baráti összejóvetelre. Senkit sem ismertem ott, akkor mèg a szüleit sem. Olyan emberekhez vitt oda, ahol tudta hogy nem fogom rosszul èrezni magamat, ès ki tudok majd bontakozni mellettük. Ès jött sokszor megkèrdezni, hogy minden okès e.

Már ez a fajta helyzetkezelès oldott a feszültsègemen, ès a nap vègèn már jól èreztem magam.