Mi a véleményed arról a pasiról aki azért szakít veled mert elveteted a babát?

"Teljesen természetes folyamat, nem valami külön bevállalt, hatalmas áldozat, amiért extra tisztelet jár."

De, jár.

De nem kényszerítés az, amikor meggyőzöl valakit arról, hogy ez neki, illetve másoknak is jobb megoldás annál, mint amire készül.

"A golyólövés kevésbé fájdalmasabb, mint egy gyerekszülés."

Tehát téged már lőttek le és szültél is?

"Ha belegondolok, hogy mennyire elviselhetetlenek már csak a menstruciós görcsök is"

A fogorvosról nem is beszélve. Rettenetes.

"Az megvan, hogy ha egy olyan nőt kényszerítesz szülésre, aki nem akar, az traumát okozhat nála?? "

Szerintem mindannyian átéreztük már, hogy nem akartunk suliba menni, vagy később munkába, de kellett. Én már 6 éves korom óta kezelésekre járok emiatt, mert akkora traumát okozott. De akkor sem illeszkedek be, mert én egy egyedi hópihe vagyok.:D:D:D

Engem nem érdekel, hogy természetes folyamat, csak akkor vagyok hajlandó bevállalni, ha szívből akarom. Egészséges embernek is hordoz fizikai kockázatot a terhesség/szülés, felléphetnek komplikációk. Szóval kiteszem magam valamennyi veszélynek. Valamint rengeteget dolgoztam az alakomon, lehet, hogy semmit nem rontana rajta a szülés, de az is lehet, hogy össze-vissza szakadna, megereszkedne a bőröm, stb. Lehet vergődni, hogy mocskos, utolsó, felszínes, senkiházi, ostoba pitsa vagyok, hogy egy olyan csodálatos dologgal kapcsolatban, mint az új élet adása, egyáltalán felmerülhet gondolati szinten a kinézetem, de baromira nem érdekel. Nekem fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben, és csak akkor vagyok hajlandó egy terhességhez hasonló drasztikus folyamatot bevállalni, ha SZÁMOMRA magasabb prioritást fog élvezni, mint az, hogy maradéktalanul elégedett legyek a testemmel. Majd akkor engedem ezt el, ha ÉN akarom a babát.

Másrészt pedig egészséggel kapcsolatos szorongásaim is vannak, a hányást extrém nehezen tűröm, szorongás, pánik tör rám, ha nagyon hányingerem van, és alapból is aggódós vagyok. Lehet mondani a stigmatizáló szöveget, hogy az ilyen ember akkor menjen pszichiáterhez, vagy akkor tényleg ne is szüljön. De bocs, nem. Majd akkor bevállalom az esetleges hányingert, hányást, ha ÉN úgy gondolom, hogy NEKEM megéri. Dilibogyókat meg nem fogok szedni soha.

Ez pedig csak a terhesség, szülés.

Abba, hogy utána mivel, mennyi lemondással, mennyi áldozattal, mennyi aggódással és elkötelezettséggel jár a gyerek, bele se megyek. Persze, szép dolog is egyben, de csak akkor, ha szeretnék is a szülei és fel vannak rá készülve.

Örökbe pedig nem fogom adni a gyerekem, de akinek megfelel úgy, csinálja nyugodtan, nem az én dolgom. De tőlem nem várhatja senki.

Szóval ja, fenntartom a jogom, hogy csak az én asztalom arról dönteni, hogy kihordom-e a gyereket a saját testemben és vállalom-e ennek az esetleges kockázatait, következményeit. Ha én nem akarok gyereket, akkor nem érdekel a férfi véleménye, elvetetem, ha akarja, ha nem. Ha retorziót alkalmaz azon túl, hogy elhagy (pl. megüt vagy bármi ilyesmi), akkor feljelentem, és úgy megnyomorítom jogi úton, ahogy tudom.

29-es hogy elmagyarázná, hogy a hímivarsejt, de facto a férfi a hibás.....

Kislány, intelligenciát ne itt méregess, és inkább ne kefélj, mert olyan sötét vagy, hogy Stephen Hawkins a fekete lyukak helyett téged választ kutatási területnek, ha ismer. A hülye, barom elméleteid hagyd meg a béta kispöcsű partnereidnek!

Suliundort a terhességhez hasonlítja. 🤣

Ennyit gondoltok a nőkről. Lúzerek.

#29 Tehát a férfi a hibás, ha nő teherbe esik? Ez nem semmi!

"úgyhogy magadra hárítsd a felelősséget, mivel TE ejted teherbe a nőt, ő magát nem tudja"

Tehát akkor a nő nem is hibás, hogy engedte, hogy védekezés nélkül szexeljenek. Nincs neki semmi felelőssége.

Te is rettentő inteligens vagy!

Jöhet a lepontozás!