Hibák és hiányosságok esetében figyelembe kell venni a tapasztaltságot és a kort is?

Írok egy példát, hátha érthetőbb, hogy mire is gondolok pontosan.

Ha veszünk egy 30 éves férfit, aki már tisztában van azzal, hogy nem követheti a szüleitől kapott mintákat, aki tapasztalt már párkapcsolatban és ért már az élethez és a helyes emberi viselkedéshez :

Elkövet egy olyan hibákat, hogy nem foglalkoztatja a nő lelki állapota (pl nem képes oda menni, ha sír), hazudik, vagy esetleg nem képes higgadtan kezelni egy vitát, akkor az határozottan kuka ember, hiszen rá érvényesek a fentebb leírt dolgok.

És ha veszünk egy huszonpár éves "férfiút", aki még csak keresi magát, még fel sem fogja, hogy rosszat tesz, nem tapasztalt sem az emberekkel, sem a nőkkel :

Nála ugyanezek a hibák másképp kezelendők a fent leírtak miatt? Mondható, hogy egy fiatal több esélyt érdemel, több türelmet, mert még "butus" és tapasztalatlan, fel sem fogja a legtöbb dolgot, amit tesz?

Nem azt kérdezem, hogy őt kérdőre kell-e vonni és szükséges-e okítani és határokat húzni a hibái után, hanem mindössze azt, hogy nagyobb eséllyel érdemel-e újabb lehetőségeket, mert még tanul.