Nagyon összevesztem a szüleimmel, mit tegyek?
Állandóan megy a uzizás, a gyűlölet és elegem lett. Szerintük a melegek agresszívak, szadisták, betegek és végtelenségig sorolhatnám. Azt tanítják, hogy a közelükbe se szabad mennünk, mert megerőszakolnak és olyanok leszünk, mint ők. A melegeket, transzfesztitákat, transzneműeket, stb. egy kalap alá veszik, szerintük mindennel szeretkeznek (kupufogó, szék, kutya), totálisan elmebetegek. Feleslegesnek tartják még azt is, hogy ezeket a megnevezéseket legaláb különfogalomként értsék. Annyit, de annyit írhatnék még erről, de szerintem már ennyiből is megértettétek a helyzetünk.
Pici koromtól kezdve belém van nevelve, hogy ha a lányok fognak tetszeni kileszek tagadva.
Ma szóba került ez a téma és borzasztóan összekaptunk, a végén bocsánatot kértem, de még mindig bűntudatom van emiatt. A provokátorokat én is rühellem, de ez sexualitástól független. Szerintem sem ez a szervezet alap beállítása, mert oka kell, hogy legyen. Viszont a szervezet pontosan tudja, hogy mit csinál, így értelmetlennek tartom ezen vitázni. Trauma, elnyomás, sok minden közrejátszhat. A test is traumatizálódhat, és az utód már véddettséget élveszhet a trauma "mumusától". Nem szép éveket tudhat maga után az emberiség. A nők sajnos sok helyen tárgyként voltak kezelve, megerőszakolások, undor, traumasorozatok. Őszintén? Eggyáltalán nem kellene az embereknek meglepődni a mai fiatalokon. A gyerek már ezzel születik, így igen, beállítottság. Már miért ne lehetne boldog, ha megtalálja azt aki viszont szereti? Miért ne használhatná a ruhatárát önkifejezésre? Miért ne sminkelhetné magát, ha ő úgy érzi jól magát? Ismétlem, a provokátoroktól nekem is borsódzik a hátam, ergó mindent lehet határral. De esküszöm annyiszor, de annyiszor megfordult már a fejemben, hogy (heteroszexuálisként) mint meleg, vállalom magam a családban. Jó pár meleget ismerek és ugyanolyanok, mint bárki más. Csak a melegekkel tudok nyilatkozni, de a transzneműek sem idegenek, mert ismerek párat. Rengeteget szenvednek a megvetés miatt. Máshogy viszont nem tudnak viselkedni, mert szerintük még rosszabbul éreznék magukat. Elis hiszem. Képzeld már el, hogy totálisan ellent kell mondanod magadnak. Ők is elnyomják az érzéseiket, igen. Mint bárki más. Szomorúak, még is nevetnek.
Elegem van már komolyan mondom!
Bármiről is van véleményem, elutasítják, mert ők tapasztaltabbak. Emberileg a tapasztalat fokozza az előítéletet, ez terszmészetes. De miért kell elutasítani, csak azért MINDENBEN, mert fiatalabb vagyok tőlük?!
Minek kell ezen témázni?
Szerintem te sem tudod elfogadni az ő nézőpontjaikat.
Ejtsétek a témát és nem lesz feszkó, ha úgysem vagy érintett benne.
Először is:
NEM transzfesztita, hanem transzvesztita!
Rengeteget foglalkozol ezzel a kérdéssel és mindenütt rosszul írod, tanuld már meg végre!
Másodszor:
Ahol a szülő nem tapasztal a gyerekénél valami erre utaló jelet, ott akármilyen homofóbok ez nem mindennapos téma náluk.
Egyszerűbb lenne, ha nem napi csatákat vívnál a szüleiddel - sokszor általad kezdeményezve, ez az előző kérdéseidből is kiderült - hanem felvállalnád a valamilyen másságodat és utána úgy alakítod az életed, ahogy akarod! De ehhez az kell, hogy ne velük tartasd el magad.
Meggyőzni úgysem fogod őket ezt már tudhatod, akkor meg mire jó ez a mindennapos cirkusz nálatok?
Kedves válaszolók!
Köszönöm szépen a válaszaitokat!
Úgylátom nagyon sok különbség van köztetek is. Valaki rosszalja ahogyan viselkednek, valaki nem.
Igen mindennapos téma, de 7-es, te totálisan máshol vagy. Elírtam a szót, igen. Dühben, v párját, az f-et írtam. Elnézést. A többi viszont amit írtál egyáltalán nem igaz, úgy látom veled sem lehet beszélni, na mindegy.
A többiekhez szólva pedig, elgondolkodtam azokon amit írtatok. Rendben is lenne, de ők mindenben ilyenek. Amit nem tapasztalnak meg ők, az nem is létezik. Ha ők hisznek valamiben, viszont esetleg kiderül az ellenkezője, nekik akkor is igazuk van. Legyen szó bármiről. Nagyon nehéz így egy légtérbe lenni velük, viszont ki nem mehetek, elköltözés esetleg pár év múlva. Már gyűjtök rá, de még messze van.
Tudjátok nekem nem csak ez a melegség téma fáj, hanem, hogy ha nem passzolok a képzeletükbe, akkor elutasítanak. Mi az már, hogy amilyen ruha nekem tetszik az csúnya, amilyen pedig nekik az gyönyörű. Az enyémbe ízléstelen vagyok (farmer, pulcsi), az övékbe pedig gyönyörű (szoknya, magassarkú, mintás felső). Egyikük szerint minkelnem kell, mert akkor leszek igazi nő. Fessem a körmöm, csináljak frizurákat. "Miért nem mutatsz egy kis dekoltást?" "Legyél már fiatal" "Legyél már csini" "Miért ez a zene tetszik?" A jövőbeli munkám is csak akkor jó, ha ők mondják. 6 évesen már tudtam, 9 évesen mondtam nekik, mindent úgy alakítottak, hogy eszembe se jusson. Nem volt időm a kedvenc tantárgyamra sem, hogy rendesen megtanuljam. Most félkegyelműnek tettetem magam célokat illetően. Ha ők fogják mondani, akkor jó lesz. Azt sem engedték soha, hogy a személyiségem felvállaljam. Kis törékeny, gyengéd, sértődékeny, romantikus, megfelelés kényszeres kislánynak kellett lennem. Sosem voltam az. Most meg sokkban vannak szinte, hogy kiállok a véleményemért, mert hova tűnt az a kis angyal? "Megszállta valami az én kis egyetlen drágaságomat" "Ki tette ezt veled?"
Hogyan maradhatnék itt egészséges?
"Hogyan maradhatnék itt egészséges?"
Már sehogy, ez a hajó már elment. Olvasd vissza ezeket a se füle, se farka katyvaszokat amiket idehordtál és magadtól is rájössz.
Költözz el Bélám és mindenkinek úgy lesz jó!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!