Lányok, ilyenkor mennyire "veritek a falba a fejetek"?

Az esetek nagy részében fogalmam sincs, mi van azokmal, akiket elutasítottam. Volt osztálytársakkal se tartom a kapcsolazot. Sose voltunk jóba, minek legyünk ismerősök bárhol?

Pár korábbi exemmel tudom, mi lett. Akiknek jól megy a sora, azok meg is érdemlik, és örülök nekik. Attól még, hogy kapcsolatot nem akarok már tőlük, még nem kívánok nekik rosszat. Egy exem van, akit rettentően sajnálok, bár őt sem azért, mert összejöttem volna vele újra, hanem mert "gyanús körülmények közt meghalt", miközben épp beindult volna a karrierje. Leginkább azért sajnálom, mert egy csupa szív, kedves ember volt, akit öröm volt ismerni, és megérdemelte volna a sikert is.

A legtöbb elutasított férfi a múltamban egyébként okkal lett elutasítva, így nem érdekel, milyen karriert futott be, vagy milyen gazdag, akkor se jönnék vele össze. Ha jóban maradtunk, örülök neki, ha nem, akkor úgyse tudom, mi van vele, mert pont nem érdekel.

De kérdező, nem értem, ez, amiket most ideírtál, hogy függ össze azzal, amit kérdeztél?

Eskü nem értem, ha a dagadt Bélát választottam volna, akkor ő megkéri a kezem, mert most már gazdag vagy mi? Vagy az, hogy valaki elutasított egy pasit 10 éve, az meg befutott, miben befolyásolja az illető életében, hogy az aktuális párja mrgkéri-| a kezét vagy sem? Ő nem azt akarja, hogy Béla kérje meg, hanem akivel együtt van.

Azt se vágom, mi összefüggés van a macskás élet meg az öreg-fiatal párok között. Ha engem csak egy macska vár otthon, akkor is tarthatom értékrendem szerint betegnek, ha valaki tinilányokra hajt középkorúként, ennek mi köze megint ahhoz, hogy egykor visszautasítottam Bélát?