Van türelmi ideje a szakítás utáni időszaknak?

Egy elég toxikus kapcsolaton vagyok túl. 3 év kellett, hogy megérjek odáig, hogy elég volt, egy ostoba bénaság vagyok, és legyen bátorságom kilépni. Szerencsére könnyen ment, mert kiderült, hogy volt egy harmadik személy is :"D Na, nem ez a fontos. A lényegre térek. Mióta szakítottunk az exemmel, állandóan azt érzem, hogy nagyon szeretnék valakit szeretni. Szó szerint. Nyilván nem akárkit, de értitek. Évekig levoltam hordva, elnyomva, bokszzsák és cseléd voltam, és most úgy érzem megnyílt a világ, és talán tudnék valakit találni, aki értékelhet, és viszont tudnám a tenyeremen hordozni, de attól félek, hogy ez a szeretet vágyam naiv lenne és egy újabb ostobaságot követnék el. Nem voltam az exembe szerelmes, igazából gyorsan megmutatta végül ki is ő, és oké, nagy barom voltam, hogy behódoltam és tűrtem, de ez sem fontos xd, hanem hogy nem voltak érzelmeim a végére, csak a szar élmények, és az elfogadás, hogy ez van. Szóval nem szomorkodom, de ez a szeretet vágy érzés mégis aggaszt. Elfog múlni, vagy végtére is csak szenvedek? Nem tudom mivel magyarázni, sőt lehet rosszul definiálom.

Vajon jó ötlet lenne keresni valakit, vagy inkább várjak még a dologgal? Elég magamba fordulós vagyok, aki nem keresi mások társaságát olyan gyakran, a videójátékok és a művészet elszeparál másoktól, szóval mégcsak azt sem tudom mondani, hogy egyszerűen menne bármi is, de mégis... rosszul vagyok ettől. Minden nap ettől a nyomástól kínlódok. Nem múlik el.