Miért jó a 40 felettieknek a csak szex alkalmikban életük végéig?

Mert ők így akarnak élni !

Eléggé megszólítva érzem magam ezzel a kérdéssel. 41 éves vagyok,igaz nem vagyok gazdag viszont összekapartam magamnak egy hitelmentes kétszobás lakást, van megtakarításom, vannak költséges hobbijaim amiket tudok finanszírozni és nem törekszem stabil párkapcsolatra csak prostizok alkalmanként. Nemrég vágta a fejemhez az egyik kolléganőm szinte szóról szóra azokat a dolgokat amiket te is írtál kérdező. Úgy elküldtem a p!csába hogy egy óráig bőgött,előbb tegye rendbe a saját életét és esetleg azután pofázzon bele az enyémbe. Mert egyébként ő ott tart jelenleg hogy nincsen semmije meg úgy mellesleg a cég qrvája hírében áll. Nem tud rólam semmit csak ítélkezik meg lenéz, mire föl? Nem tartozok neki magyarázattal az életvitelemmel kapcsolatban. Itt annyit elmondok hogy olyan körülmények között nőttem fel ami nagyon messze van a normálistól.Az apám egy alkoholista tróger volt, 2 év munkaviszonya volt egész életében,én amióta tudok dolgozok. Anyámat testi-lelki terrorban tartotta. A gyerekei előtt közösült vele akarata ellenére. Többször azzal fenyegetett hogy kiirtja a családot. Akkor lett vége ennek amikor elintéztem az öregemet. Ekkor voltam 18 éves. Nyilván komoly kötődési problémáim vannak, nyilván le voltam maradva a kortársaimhoz képest mivel nem nevelt az apám, nem tanított az életre, nem kaptam tőle semmit amitől épülhetnék mint ember, mint férfi. Van egy velem született betegségem is ami ugyan nem látszik de emiatt is zárkózott voltam-vagyok. Magamra volt utalva mindenben, a nulláról kellett összekaparnom mindent, megszoktam hogy ez így működik, számomra az elképzelhetetlen hogy összejövök valakivel és közösen dolgozunk egy közös célért. Nem tudom elképzelni azt hogy engem egy másik ember, egy nő szeressen vagy hogy én szeretni tudjak valakit. Aki egy szeretetteljes közegben nőtt fel annak ez természetes, nekem nem az. Nem tudom hogy milyen a meghitt családi légkör csak a filmekben láttam ilyet. Soroljam még? Szerintem fölösleges. Aki érti az érti aki nem az nem. Nem rinyálok senkinek az érzéseimről mert ez nem változtatna semmin. Nem kell senki sajnálata, megértése, csak hagyjanak békén hogy élhessem úgy az életet ahogy megszoktam. Én sem bántok alapból senkit, nem ítélkezem ismeretlenül senki felett, csak akkor konfrontálódok emberekkel ha ez elkerülhetetlen mert belém akarnak taposni páros lábbal. Ez van. Foglalkozz te is a saját dolgoddal kérdező, csak ezt tudom javasolni.