Most annyira rossz az egyedülálló lét?

Végülis nincs baj vele. Én is csináltam évekig, de egy idő után meguntam, nem voltak már értelmes céljaim, vagy inkább úgy mondanám, egy csomó célt megvalósítottam, többhöz nem volt kedvem egyedül.

De ez személyiségfüggő is lehet, lehet, hogy én is lusta voltam már még többet kihozni magamból, mint amit addig kihoztam.

Ahogy látok nem egy ilyen pasit, vakamiert mégsem jó nekik.

Nem egy 30-40 korulit ismerek, akik tele vannak pénzzel, sikeresek, jópasik is, rengeteg barát szociális élet, barmikor kapnának bárkit, mégis erőszakoskodnak, hogy béküljek ki járjak vele, el akar venni, ne hagyjam el, lerázhatatlanok, zaklatók.

Kerdésem is volt erről hogy miért nem szállnak másokra, miért nem hagynak békén, minek nekik pont velem kapcsolat, meg miért a sok önmegalázásuk, hogy könyörgés néha fenyegetések, menjek vissza, meg házasodjunk, de csak a lejáratásom ment a válaszokban, hogy biztos könnyű sz.r nő lehetek, vagy úgyis csalnának mert biztos sz.ralakok(közben pedig nagyonis monogámak)és válaszom ma sincs arra, mi bajuk lehet a nagy szabadságban hogy nem hagynak békén engem nemhogy élveznék azt hogy cserélgethetik összevissza azokat akik rájuk másznak vagy akiknek csak csettinteniük kell.

Vagy lehetne egy életképes, szintén saját keresettel rendelkező önálló párod, akivel olyan dolgokat csinálsz, amit mindketten szerettek, illetve intim, érzelmileg kielégítő kapcsolatot létesítetek együtt.

Jobb egyedül lenni, mint egy szar kapcsolatban, de egy jó kapcsolat jobb, mint a szingliség.

Persze akit nem érdekel valaki, oda elég egy nem és lelép.

Én őket akartam volna megfejteni mert ha kérdezem őket erről csak jönnek a szerelemvallomások stb. A háttere érdekelne inkább ennek