Szerencsésebb egyedülálló 20-30-asok, nektek nem rossz egyedül lakni egy 2-3 szobás lakásban?
Azokat kérdezem, akiknek már van saját lakása, vagy ne adj Isten csak egyedül bérelnek egyet. (Igazából garzon is lehet, mindegy.) Most úgy néz ki nagyszülői örökségből tudok venni valamilyen jobb helyen lévő lakást kb 80% önerő - 20% hitel arányra. De nekem annyira furcsa a gondolat, hogy full egyedül lakjak egy lakásban. Saját szobám egész életemben volt, eddig oké, de jó a tudat, hogy valaki néha van még itt a lakásban rajtam kívül. 19 éves korom óta albérletben lakom lakótárssal és sose egyikkel sem voltunk nagy barátok, de csak jó volt, hogy lehetett kire köszönni, vagy váltani pár szót néha, vagy ilyesmi. (Mindig normális lakótársaim voltak.) 2 év olyan is volt, amikor barátnővel laktam együtt, akivel azóta véget ért a kapcsolatunk.
Gondolom azoknak könnyebb, akik állandóan dolgoznak, vagy nagyon társasági emberek, eljárkálósak és szinte csak aludni járnak haza. Vagy akik a szülővárosukban élnek és ott vannak a családtagjai, régi barátai vele egy városban. Na most nekem nincs nagy baráti társaságom, inkább csak pár régi jó barátom, ezen kívül a családom és ők is mind otthon, itt csak munkatársaim, pár ismerős, haver és most nincs párom sem. Tehát nincs az, hogy minden nap elmegyek itthonról társaságba, inkább csak olyan heti 1-2 az átlagos. És fura elképzelni, hogy a többi napon pedig csak itthon vagyok egyedül egész nap munka után délutántól másnap reggelig. Ti ezt hogy élitek meg?
28/F
Hát k..vára de NEM rossz egyedül.
Minden ott van ahol hagyom, nem rohad ott másnak a kajája, nem tömi tele más a szemetet, nem kell más után takarítanom. Nem kell a szobámban kuksolni zárt ajtók mögött mert a másiknak vendége van, vagy jön-megy a lakásban.
Mondjuk tény, hogy nem vagyok otthon ülős sem, de az az 1-2 nap, vagy munka utáni hazaérkezés is egy álom.
szia. 26/f vagyok, van egy kutyám, így nem vagyok magányos, sokkal nagyobb probléma egyedül rendben tartani egy nagy kertesházat még úgy is, hogy minden hétvégém szabad..
A társasági életem annyi, hogy hétvégén eljárok haverokkal valahova, hétköznap esetleg 1-2 ismerőshöz kávéra, itthonról dolgozom, úgyhogy sokszor az is sokat segít, ha mondjuk ebédszünetben kimegyek emberek közé, kiülök egy étterem, vagy fagyizó teraszára.
Amúgy szeretek egyedül élni, leszámítva, hogy minden házimunkát nekem kell csinálnom, mert tényleg kegyetlen fárasztó és időigényes tud lenni egy nagy házban, emiatt nincs is nagyon időm hétköznap társasági életet élni, de ezt leszámítva, imádom, hogy azt csinálok a házon belül és akkor, amit és amikor akarok. Nem szól senki, ha vasárnap délig akarok aludni, nem szól senki, ha holnapra hagyom a mosogatást, nem szól senki, ha egész nap gatyában lődörgök a házban, stb.
Mindenesetre, ha vásárolni akarsz lakást, gondolj a jövőre mindenképp, de ha nem tervezel családot alapítani, legalábbis nem a közeljövőben, ne vegyél nagy lakást, minél nagyobb, annál több a nyűg vele.
9 évet laktam egyedul kertes házban.
1000x jobb mint egy lakotarsat kerülgetni meg hozza igazodni.
"Gondolom azoknak könnyebb, akik állandóan dolgoznak, vagy nagyon társasági emberek, eljárkálósak és szinte csak aludni járnak haza."
Azért hiszed, mert TE nem szeretsz/tudsz egyedül lenni. Én itthon dolgozom, nem megyek sehova, folyamat itthon vagyunk, utálok emberek közé menni. És imádom. Nem tudom, hogy lesz párkapcsolatom, mert imádok egyedül élni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!