Miért állítják azt némely házasságban élő nők, hogy az egyedülálló anyák sérültek, gonosszak, hiányérzetesek, féltékenyek mások férjére, stb? Miért bántják, kövezik a férjezett asszonyok az egyedülálló anyákat? Minden vélemény érdekel!

Valószínű nem boldog a házassága. Én is erre tippelek. De soha egy hangos szó, vagy veszekedés nem hallatszik ki tőlük. A férj mosolygós, kedves és köszön. Látszólag azt hinné az ember, hogy minden rendben van. Diplomás szülők, két szép gyerek, kétszobás kis lakás, autó. Mi kell még? Talán nem becsüli amije van és gyűlöli azt, akinek egy kicsivel is több van? Igazán örülhetne, hisz senkinek sem fülig tejfel.

Én elváltam és őszintén szólva nem keresek párkapcsolatot és mintha ez szúrná a szemét...Irritálja, hogy kettecskén élek a gyerekemmel, nevelem, iskoláztatom, programokra viszem.

Az egészben az fáj a legjobban, hogy a kisiskolás gyerekemmel nem tudtam holnapra alaposan felkészülni, mert teljesen a cirkusz és a sértegetései kattogtak a fejemben. Olyanokat vágott hozzám, hogy keressek magamnak férfit, valakit!! Ez volt a vesszőparipája! Miért?! Talán köteles vagyok? Miért vág ilyeneket a fejemhez? Miért fáj az neki, hogy egyedülállóként küzdök? Vagy talán le akar nézni, gúnyolni akar, mert nem vagyok házas? Tudja nagyon jól, hogy ha akarnék lehetne. De ezzel nagyon sokan így vagyunk. Ezt mindenki maga dönti el. Hiába mondtam neki, hogy a magánéletemhez semmi köze! Továbbra is csak cinikusan, gúnyosan mondogatta a magáét. Borzasztó volt végignéznem a gonosz ábrázatát.

Még kikívánkozik belőlem az is, hogy mivel figyelmetlenül és sok hibával írta le a gyerekem a leckét,ezért feszültségemben rávertem és bezavartam a szobájába, sírt szegény :( A gyerekemen csattant az egész. Gondolom örült, hogy megkeserítette a napomat. Bűntudat gyötört... Eltelt kb. fél óra és kimentünk szánkózni, sétáltunk aztán békében, de szomorkásan jöttünk haza.

Talán az lett volna a legokosabb, ha hagyom a fenébe, és nem kérem számon a szomszéd aljas viselkedését, amit már évek óta csinál velem? Az önérzetemet sértette, hogy a kabátunk összeér és nem köszön sokadszorra, még úgy sem, hogy jónéhány évvel idősebb vagyok. Árasztotta felém gyűlöletét. Ezzel talán megkíméltem volna magam és a gyerekemet is, Így most már van ok ténylegesen nem köszönni és birkaként elmenni egymás mellett...

Köszönöm, hogy feszegetjük ilyen irányba is a lelki folyamatokat.

Igen, azt jól látja, hogy szingli életre vagyok berendezkedve már egy jó ideje. A sors hozta így és nem volt tudatosan erőltetve a szingli anyaság (még a szót is utálom). Látástól mikulásig dolgozom, jövök-megyek, mindig csinálok valamit (kotrom a havat, kaparom reggelente a fagyos autót, hogy időbe beérjünk a suliba, stb) és gyakran itthon sem vagyunk.

Mivel számomra is alap volt a házasság soha nem hittem volna, hogy idősödő koromra egyedül maradok a gyerekkel. Nem siránkozok, nem panaszkodok senkinek sem és nem is dicsekszem. Nagyon vigyázok arra is, hogy ne tűnjek férfigyűlölőnek, feministának, mert nem is vagyok az.

A férjek viselkedésén azt tapasztalom, hogy kedvesek, nem csak a szomsz. asszony férje, hanem mindegyik. Szinte kivétel nélkül, de még nem tapasztaltam szerencsére részükről "felhívást keringőre"! Láthatják, hogy nem hordok fel pasikat, tehát még az sem mondhatják rám, hogy ribi. Pontenciális veszélyforrás nem lehetek, mert nem adok rá alapot éppen azért, hogy az esetleges féltékenységet elkerüljem.

Az ex házasságomban és volt párkapcsolataimban tapasztaltam, hogy a férfiak szeretik piszkálni, összehasonlítgatni más nőkkel a feleségüket. Ha lelkileg gyötörni akarják, akkor hasonlítgatják a volt exükhöz, ill. a közelben lakó más nőkhöz. Ez borzasztóan tud fájni. Lehet, hogy ilyesmi is megtörténhet és ez is kiválthatja a gyűlöletet.

A társasházban 8 család lakik. Sajnos ő a harmadik, aki gyűlölködik, az előző két asszony elköltözött. Az egyik azért, mert megcsalta a férje és mennie kellett a lakásból, a másik családnak azért kellett mennie, mert falura költöztek a könnyebb megélhetés miatt.

Hallom a többi szomszédoktól, hogy nagyobb lakást akar cserélni, de mivel nem sikerül neki ezért már másoknak sem akar köszönni haragból. Felőlem lehettünk volna jó szomszédok is, akik néha megállnak pár szót váltanak egysmással és köszönéssel mennek tovább a dolgukra. De ez helyett ignorációt, nem köszönést és gyűlölködést kapok.