Miért állítják azt némely házasságban élő nők, hogy az egyedülálló anyák sérültek, gonosszak, hiányérzetesek, féltékenyek mások férjére, stb? Miért bántják, kövezik a férjezett asszonyok az egyedülálló anyákat? Minden vélemény érdekel!

Miért mocskolódnak, amikor sok esetben pont ők a provokátorok, ők azok, akiknek szúrja a szemét mások nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb élete?

Egyedülálló szülőként kb. 3-5 évente belebotlogok egy olyan szomszédba, vagy egy olyan közösségi szülőbe, aki átnéz rajtam, nem köszön, ignorál, gúnyos arcot vág, gyermekemnek sem fogadja a köszönését, stb. Fáj, de nehezen túlteszem magam rajta.

Én alapból mosolygós, beszédes, közvetlen és köszönős típus vagyok. De amikor már nálam évek, vagy hosszú hónapok után betelik a pohár és kérdőre vonom az illető sértő viselkedését, még neki áll feljebb, szinte provokál és sérteget és rám fogja pont azt, amit én kapok tőle.Belehazudik az arcomba! Ha valaki nem a társadalmi normák szerint él és jól elvan egyedül is (és nem tervez egyelőre férjhez menni, mert sem energiája sem ideje nincs keresgélni) miért kell kikezdeni, bántani? Borzasztó, hogy időközönként mit kell elszenvednem egy házasságban élő "boldog" asszony szemétségeitől? Ugye nem a puszta irigység (nagyobb ingatlan, magasbb életszínvonal, utazások), ami kiváltja ezeknél az egyes nőknél az ilyen megnyilvánulásokat?