Szerencsésebb egyedülálló 20-30-asok, nektek nem rossz egyedül lakni egy 2-3 szobás lakásban?

Azokat kérdezem, akiknek már van saját lakása, vagy ne adj Isten csak egyedül bérelnek egyet. (Igazából garzon is lehet, mindegy.) Most úgy néz ki nagyszülői örökségből tudok venni valamilyen jobb helyen lévő lakást kb 80% önerő - 20% hitel arányra. De nekem annyira furcsa a gondolat, hogy full egyedül lakjak egy lakásban. Saját szobám egész életemben volt, eddig oké, de jó a tudat, hogy valaki néha van még itt a lakásban rajtam kívül. 19 éves korom óta albérletben lakom lakótárssal és sose egyikkel sem voltunk nagy barátok, de csak jó volt, hogy lehetett kire köszönni, vagy váltani pár szót néha, vagy ilyesmi. (Mindig normális lakótársaim voltak.) 2 év olyan is volt, amikor barátnővel laktam együtt, akivel azóta véget ért a kapcsolatunk.

Gondolom azoknak könnyebb, akik állandóan dolgoznak, vagy nagyon társasági emberek, eljárkálósak és szinte csak aludni járnak haza. Vagy akik a szülővárosukban élnek és ott vannak a családtagjai, régi barátai vele egy városban. Na most nekem nincs nagy baráti társaságom, inkább csak pár régi jó barátom, ezen kívül a családom és ők is mind otthon, itt csak munkatársaim, pár ismerős, haver és most nincs párom sem. Tehát nincs az, hogy minden nap elmegyek itthonról társaságba, inkább csak olyan heti 1-2 az átlagos. És fura elképzelni, hogy a többi napon pedig csak itthon vagyok egyedül egész nap munka után délutántól másnap reggelig. Ti ezt hogy élitek meg?

28/F