Miért esik nehezére a 3szor vagy 5ször annyit keresőnek a párjának adnia, ha elvileg szereti?

Hónapokkal ezelőtt olvastam egy nő írását a pénzről és a férfiakról. Azt taglalta, hogy miért és miről is szól ha a férfi ad pénzt, költ a nőre. Lényeg a lényeg, a tapasztalatait osztotta meg, hogy azok a férfiak akik költöttek rá, azok nem akarták ott hagyni, éreztették vele hogy ő a nő, szeretetből és gondoskodásból mindent meg akartak adni -ellenben azok a férfiak akik nem költöttek rá, nem vitték őt sehova hamarabb elhagyták-, és akik költenek egy nőre, adnak pénzt, azok jobban kötődnek a nőkhöz, ezért fektetnek bele pénzt. Azt is kifejtette, hogy az a férfi aki nem költ a nőre, a nővel fizettet, felezget, az nem tiszteli a nőt, nem is szereti igazán, mert amibe nem tesz bele pénzt, azt könnyen el is engedi, mert érdek nem fűzi hozzá. Példákat hozott fel, hogy kit választanál szívesen: egy olyat aki mindent megad neked, anyagilag is bízhatsz benne, biztosít minden hátteret hogy a gyerekeiteknek is minden meglegyen, a legjobb oktatást kapják, el tud titeket tartani ha arra lesz szükség, vagy egy olyat választanál aki fagyizni sem vinne el, kifizetteti veled a benzine felét, ha elmentek vacsorázni, ha cipőt kell venni, pofákat vág ha szükséged van valamire?

Érdekes egy dolog amit olvastam, számomra megdöbbentő volt, és engem nagyon elgondolkodtatott.

Nem, a tiétek nem párkapcsolat, nagyobb dologban nem egyezik a véleményetek, és meg sem érti mi ezzel a baj, akkor sem ha fejeden pörögsz…

Én biztos nem szülnék ilyennek…

Amikor takarítottam/kutyát sétáltattam/hegesztettem/gyerekekre vigyáztam, hogy amíg tanulok is de legyen pénzem, akkor is párommal közös volt minden, anyagiak is, el sem tudtam volna képzelni máshogy és ő sem, pedig csupasz seggel mentünk bele a kapcsolatba mindketten…

Azóta sajnos/nem sajnos szétváltak útjaink, sokmindent elértünk közösen, köpködés nélkül váltunk el.

Új párom pedig szintén egyezik a gondolkodásmódommal. Nagyon sok téma van párkapcsolatban ami vagy/vagy, ezért felesleges hisztizni vagy könyörögni..

ha komolyan gondolja akkor nem csak a pénztárcáját köti veled össze, szerintem nem biztos benned ezért félti magát anyagilag, aztán lehet hogy tényleg csak arra vagy jó mint egy lakótárs extrákkal.. az életvitel könnyítése végett..

szerintem röhejes, ha lenne gyermeketek és felesben fizetnének neki a cipőt/tápszert/pelenkát/irodaszert.. behajtanátok egymáson a csokoládé árát is felesben mint a testvérek…

A leírásod alapján olyan, mintha te sem szeretnéd őt. Itt a pénzről van szó, és a fájdalmadról, amiért nem kapsz belőle. Lehet, hogy érzi ezt valahol, és azért nem szeretne adni neked, ráadásul, ha egyfolytában másoktól kérsz kölcsön, valószínűleg nem tudod jól kezelni a pénzt, szóval lehet pénzkidobásnak érezné, ha adna neked.

Nem szabad várni a sültgalambot, meg a gazdag férjet, meg kell tanulnod gondoskodni önmagadról, ez szerintem alap elvárás egy felnőtt nő részéről is.

Érdekes, nálunk ebből sosem volt baj. Mikor a páromnak 400 ezer plusszos fizuja volt, én meg tanultam, ő volt kicsit nagyvonalúbb.

Mikor munkanélküli lett, viszont én azzal párhuzamosan a sulim befejeztével elkezdtem dolgozni, hasonló fizut produkáltam, ráadásul otthon éltem ahol volt kaja és nem kellett a rezsibe adni, szóval havi 200-at még félre is raktam. Ő meg épp a tartalékait élte, nyilván nem akart költekezni. Ha esetleg emiatt mondott nemet egy programra, nagyon szívesen álltam a dolgokat. Csomó jó helyen voltunk abban az időszakban, mert rá és az élményekre nem sajnálom.

Szívesen adok amíg egyrészt nem megy a káromra, másrészt nem vagyok kihasználva.

Nyilván ha majd együtt gazdálkodjuk ki egy háztartás költségeit kicsit nehezebb lesz, de ott is alap hogy figyelünk a másikra, esetleg nem eszünk minden héten étteremben, de tudjunk menni mindketten edzeni, jusson arra ha váratlanul fogorvoshoz kell menni, legyen elég a hobbinkra és az egészségünkre.