Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ez gyászolás lenne?
Sziasztok!
26/F vagyok. Tegnap megtudtam, hogy meghalt a lány, akibe az egyetemen fülig szerelmes voltam, iránta éreztem először. Ő ezt kihasználta, csalta velem a pasiját (akit amúgy ismertem) majd dobott. Mindennek elhordtam, válogatás nélküli sértésekkel. Ez négy éve volt, nehéz volt elfelejtenem őt. Legalább egy éve nem gondoltam rá, fél éve barátnőm is van, aki iránt ugyanazt érzem, mint anno a másik lány iránt.
A "biliborítás után" egy ideig az együttlétekre gondoltam vissza, dühvel vegyes jóéezésekkel, majd ez elmúlt, és maradt a szimpla neheztelés, amiért annyi időt elvett az életemből, amit nem kapok vissza. Ez volt addig, amíg meg nem ismertem a mostani barátnőmet.
Nem értem, hogy elmennék a temetésre, elvégre már idegenek voltunk egymásnak, meg mindketten felégettük a másikhoz vezető utat. Mégis valami hiányérzet szerűséget érzek.
válasza:“ annyi időt elvett az életemből, amit nem kapok vissza.”
Ennek nincs ertelme, ugyanis semmi sem hiábavaló, ami történik velünk. Érzelmi, értelmi tapasztalat, a személyiségünk része.
Valamikor közöd volt hozzá, de régóta nem tartottatok semmilyen kapcsolatot.
Lelki igényed szerint járj el. Ha neked ez egy végső lezárása lenne a fájó emlékeknek, akkor tedd meg. Odateszel egy szál virágot, megbocsátással búcsúzol valakitől, aki valamikor boldog órákat is szerzett neked.
válasza:Szerintem ez normális dolog. Az emberi érzelmek nagyon kuszák tudnak lenni, végülis nem botsáskák vagyunk.
Ha jobban érzed magad attól, hogy egy kicsit ceremoniálisan is elgyászolod őt, akkor az teljesen rendben van.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!