Kutyások, mit tesztek, ha az akit kinéztetek, fél a kutyáktól? Kizáró ok? Vagy próbáltok megoldást találni?

Én nagyon kutyás vagyok, de kb 10 éves korig rettegtem a kutyáktól egy harapás miatt. Egyébként puli volt, azóta is harapott már meg többször puli, nálam mondjuk ez kizáró ok lenne. Hiába nem félek a 60 kilós kutyáktól sem, olyannal nem jönnék össze, akinek pulija van.

Egyébként volt olyan randim, ahova elvittem a kutyámat, aki véletlen rálépett a srác cipőjére, az meg egyből finnyásan elkezdte azt a 2 szál kutyaszőrt törölgetni a cipőjéről, nem is találkoztunk többször..Szerintem ez egy életforma, főleg aki lakásban tartja a kutyáját, egyszerűen nem fér meg egymás mellett egy kutyákat szerető meg egy nem szerető vagy félő ember.

De ne aggódj, az ilyen kutyamániások párt is ez alapján választanak, ezért nem fognak veled ismerkedni.

8: bocs, de hol volt itt szó életem szerelméről? Ismerkedés fázisában egyelőre csak egy valaki, aki szimpi, aztán vagy lenne belőle valami, vagy nem. Nem, ez tényleg nem lesz fontosabb egy kutyánál, akiért már vállaltam a felelősséget, és akihez már kötnek érzelmi szálak. A másik emberhez ilyen korai fázisban még nem köt semmi, csak egy idegen.

Én amúgy esélyt adnék. Ha nem rohan pánikolva a kutya elől, és sikerül megbarátkoznia vele legalább annyira, hogy ne legyen nonstop feszélyezve miatta, akkor semmi gond. Nyilván nem őt fogom megkérni, hogy vigye el sétálni, meg fürdesse meg. De ha a kutya minden mozdulatára pánikrohamot kap, folyamatosan retteg, akkor az igazából mindenkinek rossz, és nem érdemes szenvedni így. Az biztos, hogy a kutyától nem szabadulnék meg.

Kedves kérdező!

Soha nem tudhatjuk kiben mi fog meg. Szerintem a kutya ebben a sorban jelentéktelen tényező. Ha valaki szeret téged a módot is meg tudjátok találni hogy együtt legyetek. Sokkal fontosabb a szeretet, a becsület, a tisztesség és más morális tényezők, mint egy kutya léte vagy nemléte. Ha valaki technikai dolgokkal van egy kapcsolatban elfoglalva, egy ilyen emberrel nyilván nem kell kezdeni. Mert az ilyenek önzők és mindenben a saját kényelmüket keresik. Sok kutyás sajnos annyira előnybe helyezi az állatát, hogy nem rest másoknak életveszélyt sem okozni azzal, hogy kutyuskája szabadon kóborolhasson erdőn-mezőn és városban! Hogy ő pórázt tenne rá, meg felszedné a kutyaszart! Nonszensz. Alkalmazkodjanak hozzá mások, lehetőleg ne is menjenek utcára, mert ha egy futó arra fut, és drága kedvence a bokájába mar, hát persze hogy a futó a hibás, minek ment oda! Még behíni sem tudják őket. Nagyon fel van itt borulva az értékrend, de a színtiszta önzés az, ami mögötte áll.

25 tökéletesen leírta, pedig én kutyás vagyok!

Mindig volt, van és lesz is kutyám. Olyan párom meg nem lesz akinek ez sok (nekem az ágyra nem jön fel és a kocsiba is boxba van).

Én azt nem tartom a viccesnek, se gáznak, h valaki fél a kutyáktól...gondolom van oka.

N 30

Nekem is van kutyám, világ életemben volt. Mindegyik kis/közepes méretű, 5-15 kilósak. De félek a nagytestűektől, nekem kizáró ok lenne ha a kiszemeltemnek nagy kutyája lenne. Az ilyen bull típusú meg hasonló főleg.

Rengeteg konfliktusom volt póráz nélküli nagykutyákkal, akiktől menteni kellett a saját kutyámat, nem tudnék nyugodtan élni valakivel úgy, hogy a kicsi kutyám az ő nagykutyájával van esetleg hagyva. 2x kaptam tetanusz elleni oltást úgy megharapott a kutya, aki elől a sajátom köré fontam magam...

Arról nem beszélve, hogy sokkal nagyobb koszt és szőrt hagynak maguk után. Mi minden séta után letöröljük a lábát, maximum havonta fürdik, alaposan meg van nevelve. Ez alá nem adom kistestű esetében sem, ha tartós kapcsolat a cél.

Szóval kérdező, kutyásban is van ilyen is, olyan is.