Kutyások, mit tesztek, ha az akit kinéztetek, fél a kutyáktól? Kizáró ok? Vagy próbáltok megoldást találni?

> "Nem, ha hajlandó dolgozni rajta."

Ezekből lesznek azok a kapcsolatok, amik ideig óráig tartanak, aztán elhűlnek egymástól a felek. Hányszor hallani, hogy "én megváltozok a szerelmem miatt", "mostantól megcsinálom (amit eddig nem)", "mostantól alkalmazkodni fogok", "mostantól ...". Aztán megunja idővel, mert rájön, hogy ez nem ő.

"Ugyanakkor, ha tényleg nagy a szerelem, és nem csak egy pillanatnyi fellángolás, akkor közösen meg lehetne oldani."

Valószínűleg előbb derül ki, hogy fél a kutyáktól, mint, hogy nagy legyen a szerelem. Eleve hónapokig tart egy sima fellángolás is jellemzően. Ha valaki hónapokig tudatosan hazudik arról, hogyan érez az állatom iránt, az eleve egy szar ember. Mert megvezetni a másikat, aztán mikor már szerelmes előállni vele, hogy én, vagy a kutya egy végtelenül számító és undorító lépés.

Ha meg az első pár randin vagyunk még csak túl, valószínűleg elköszönök. Jellemzően nem éri meg a küzdelmet a dolog, ha felnőtt ember létére minden kutyától fél. Ha ezen a szinten áll, akkor ez már fóbia szint. Egy egészséges felnőtt ember képes felmérni, hogy nem minden kutya egyforma és ennek megfelelően kezelni a helyzetet.

A párom rühelli a macskákat. Soha nem lesz olyan a kapcsolata a macskáimmal valószínűleg, mint azt én szeretném, vagy amennyire egy macskás pasi képes lenne őket szeretni. Ugyanakkor, mi egy hosszú kapcsolat után jöttünk újra össze. Az alatt lettek a cicáim, amíg külön voltunk. Már az elején tisztáztam, hogy a macskák velem járnak. Vagy a teljes csomagra "fizet be", vagy engedjük el az újrakezdést. Itt egy erős érzelmi kötődés, együtt töltött évek voltak mögöttünk, ezért adtam esélyt a dolognak. Idegennel nem állnék neki leküzdeni egy ilyen akadályt, mert egyértelmű, hogy fogok olyan pasit találni, aki ugyanúgy vonzz, akivel meg van a közös hang és a közös állatszeretet is. Ugyanígy elengedném, aki nem akar gyereket, aki egy panelban képzeli el az életét, aki külföldre akar menni, vagy olyan munkája van, ami miatt gyakorlatilag nem találkoznánk. Sok pont van a "listán" ami a kapcsolatot ellehetetlenítené hosszútávon. Az állattartásról, állatokról való eltérő vélemény, az allatokhoz való eltérő viszony az egyik.

Nekem egy shiba inum van, még az is cukinak találta aki amúgy fél a kutyáktól. Na meg ő nem bánt senkit.

23/L

Ha nem tud együttélni a kutyámmal, akkor nincs miről beszélni. Olyannal sem jönnék össze, aki szerint a kutya nem való a lakásba, kanapéra... Az én házam, az én szabályaim, az jöjjön ide, aki ezzel rendben van.

Egyébként erősen kétlem, hogy az illető az én kutyámtól is félne. Van pár ismerősöm, aki fél a nagytestűektől és vígan dögönyözi az enyémet (3 kilós pomerániai). Szóval az első találkozást mindenképp megvárnám vele, ha tényleg nem működik a kettő együtt, nos akkor sajnos a kutya volt itt előbb.

#8

Bocsi, szivi, de a kutyákat szeretni szükséges feltétel ahhoz, hogy valakit életem szerelmének érezzek. Nincs olyan, hogy valaki egy főnyeremény akit nekem szánt az ég, "DE"...

-de nem szereti a kutyákat

-de nem enged a barátaim közelébe

-de alkoholista

-de minden nap kékre ver

-de a nejét csalja velem

Nem-nem, az életem szerelme definícióban nincs "de.

Attól függ mennyire fél.

Anyukám is fél tőlük, mert gyerekkorában megtámadta egy. De ő főleg az idegen kutyáktól fél és lassan barátkozik meg velük. A mi saját kutyánktól nem félt, mert ismerte.

Szóval én kutyásként megértem, ha valaki fél tőlük és lesz egyből haver a kutyámmal. Próbálnék megoldást találni, viszont ebben a másiknak is partnernek kell lennie. Ha elzárkózik vagy megjegyzéseket tesz, netán arra utalgat, hogy váljak meg a kutyától, akkor nincs közös jövőnk.