Hogyan tudnám páromat az olvasásra buzdítani? (Ha egyáltalán érdemes)

"Nem szeretném a páromra erőszakolni"

De, szeretnéd.

Én szeretek olvasni, a férjem kb. soha nem olvas. Diszlexiás, amire amúgy felnőttként jött rá, régen mindig csak azt érezte, hogy az olvasás neki baromi fárasztó, 5 oldal után folyik ki a szeme. Hát, ezért, eleve nem olyan neki olvasni, mint mondjuk nekem. Most akkor ő mindenképp egy sötét bunkó, mert nem olvas? Ez annyira elavult gondolkodás, itt az internet, mindenről IS van már videó is, bárminek utána tud nézni, ha akar, és ehhez nem feltétlenül kell tbb száz oldalas könyveket kiolvasna. A férjem pl. nagyon sok dolgot megtanult a netről, millió téma érdekli, tájékozódik rendszeresen, de nem könyvből. Naés? Elvileg ugye nem is ez a lényeg, hanem a tudás, a tájékozottság, amit felszed. Már ha nem vagyunk sznobok, és nem azt nézzük, hogy látszata legyen annak a tájékozottságnak (= jól megrakott könyvespolc).

Mellesleg, ahogy említettem, én sokat olvasok, mégsincs roskadozó könyvespolcom. Van ugyanis egy e-olvasóm, amire több ezer könyv ráfér, azt szoktam használni, mert kényelmesebb. Látszatra én se olvasok, na bumm.

Jó dolog az olvasás, de ez megint csak egy olyan dolog, ami túl van misztifikálva. Értem én, hogy sokáig (amikor a lakosság túlnyomó többsége analfabéta volt) az olvasás kb. egyet jelentett a műveltséggel, de azért azóta rengeteg dolog változott: ma már kvázi kötelező midnenkinek megtanulni írni-olvasni, rengeteg információ van, ami nem csak könyvekből sajátítható el, és egyébként mindig is túlzó állítás volt az, hogy pusztán az olvasás tényétől valaki okosabb, műveltebb lesz. Sőt, a tudással kapcsolatos fogalmaink és elvárásaink is változtak. 200 éve még az volt a lényeg, hogy az ember minél több mindent képes legyen memorizálni, ugyanis az információk elérhetősége erősen korlátozott volt. Ma sokkal lényegesebb, hogy mit tud kezdeni az ember az adott információkkal, meg tudja-e érteni őket, és közvetlenül vagy közvetetten fel tudja-e azokat használni.

Ma eléggé átlengi a sznobizmus az egész olvasás-témát. "Én sokat olvasok, akkor szuperember vagyok. Te nem bújod egész nap a könyvet, akkor biztos egy primitív bunkó vagy." Kicsit olyan ez, mint a színház körüli kultusz. Félreértés ne essék: támogatom a művészeteket. De a többség csak azért jár színházba, hogy elmondhassa magáról, hogy ő ott volt, és ettől nagyon, de nagyon nívós, kulturált embernek képzeli magát. Aztán hazamegy, a nagy kultúrember lezavar egy maflást az asszonynak, mert nem fokra pontosan olyan meleg a vacsora, amilyet ő elvárt, leb..zizza a gyerekét, amiért nincs kedve Fradi-meccset nézni, és jó kultúremberként napzárásként jól análba döngeti az asszonyt, ha akarja, ha nem.

Hagyjuk már ezt a hülye felfogást! Nem a "kirakattól" lesz valaki okos, értelmes, kulturált. Manapság, a tematikus tévécsatornák idejében még a sokat lenézett tévéből is rengeteget lehet tanulni. Persze, nem a Győzike Showból, ez nyilvánvaló. De rengeteg tévécsatorna van, ami teli van érdekes tartalommal.

Továbbá: nem csak a szépirodalom ad tudást. Én rengeteg szakirodalmat olvasok. Csak ez nem olyan, mint egy regény, hogy nekiállok, és akkor órákon át olvasok, hanem rendszerint sokszor, és csak kis információmennyiségre van szüksége az embernek.

Egyébként szépirodalmat és szórakoztató irodalmat is van, hogy szoktam olvasni, csak nekem az általában túl lassú.