Ha letisztáztuk és megbeszéltük,hogy nem lesz köztünk semmi komoly akkor miért kezdett el másképp viselkedni?

Nekem nem kell mindenáron valaki. Egyedül is jó. A szóban forgó pasival is megfele ami most épp van. Megvagyok egy teljes értékű kapcsolat nélkül is.

Azért sem szeretném őt hagyni,mert ha azt nem nèzzük,hogy jó vele az ágyban stb...de emberileg is nagyon kedvelem,sok gondomat bajomat megosztom vele és volt már ,hogy ő segített másképp látni egy -egy helyzetet. Én nem érzem úgy hogy pocsékolnám az időmet. A volt férjemmel viszont pontosan ezt éreztem.

Azóta ritkán találkozunk. Nem igazán fókuszáltunk egymásra sok munka miatt. Mindig ő keres kb hetente de van hogy csak 3 hetenté de van hogy pár naponta. És elég sűrűn megkérdezi bepasiztam e?

Nem nagyon tudom ezt hova tenni. Egyébként én nem vagyok olyan mégjobban belehabarodós fajta. Ha érzelmileg sok kilépek a dologból. Azóta nem is keresem,nem is írok neki ,nem hívom át meg semmi...le is kapcsolódtam róla valamennyire de nyilván nem teljesen. Azóta egyébként mégfurábban viselkedik. Van hogy össze futunk és nem köszön vagy nem néz rám. Aztán meg van hogy előre köszön csillog a szeme látszik rajta hogy örül hogy lát.

Azóta még annyit változott a dolog hogy mindig megkérdezi hogy van e valakim és mikor egyszer legutóbb mondtam hogy elkezdtem ismerkedni valakivel és néha találkozgattunk de nem volt semmi köztünk lecseszett hogy miért nem mondtam neki hogy van pasim . Mondtam neki hogy nincs pasim csak elvagyunk néha. Azóta szokott megjegyzést tenni a pasira ritkán.

Az utóbbi időben ha ráért minden nap keresett,érdeklődött,megosztotta velem hogy sikerült neki egy vizsgája stb...mostmár mindig vissza ír ha én írok neki de ez ritka mert ő szokott hamarabb keresni. Viszont nagyon keveset találkozunk. Igaz hogy tényleg nagyon sokat dolgozik,de kicsit zavar. Szerintem őt is ezért kérdezgeti mindig hogy van e valakim de nagyon nehezen szakít időt arra hogy szexeljünk.inkább beszélgetni akar és ha itt van sem támad le egyből. Ahhoz képest egyébként hogy nem találkozunk sokkal bensőségesebb lett köztünk a dolog mint előtte.Sokat kérdez hogy megy a tanulás mert elkezdtem egy sulit aminek örült velem. Kérdezi hogy megy a vezetés ,ha nem jól akkor megvígasztal,a kislányomról is elkezdett kérdezni hogy jól van e nem e beteg és már nem jön át csak ha egyedül vagyok mert nem akarja hogy felébredjen a kislányom véletlen. Volt már ilyen. Igaz vissza alszik,de kellemetlenül érezte magát és amég vissza altattam felöltözött és haza akart menni ,nem akart zavarni de aztán marasztaltam és ellazunt újra. Az utcán ha össze futunk mostmár mosolyog rám és előre köszön,ugye írtam feljebb hogy volt hogy nem köszönt. Néz és látom hogy örül nekem én meg tök zavarba jóvök . Nem tudom hogy beszéljek e vele. Én tisztában vagyok a saját érzéseimmel de rajta mostmár végképp nem tudok kiigazodni. Sokszor küld vicces mémeket is csak úgy,mindig vicceskedik...annyira más lett és ez nagyon jó