Normális, hogy a párom ennyire fél attól, hogy mások mit gondolnak róla?

A párom 20/l és valamiért nagyon sok energiát fektet abba, hogy mindenki kedvébe járjon és, hogy mindenkinek a legjobb legtökéletesebb oldalát mutassa.

A múltkor is elmentünk az egyik rokonoméhoz és egész úton attól félt, hogy vajon szimpatikus lesz-e ő nekik. Mondtam neki, hogy olyanhoz nem viszem, akik mindenkibe csak a rosszat keresik, de nem nyugodott meg. Meg sokszor amikor az ő rokonainál vagy ismerőseinél vagyunk sokszor rám szól, hogy mosolyogjak meg kérdezzem meg ezt meg azt, mondtam neki, hogy nem ettől lesz valaki kedves, mert állandóan mosolyog a másikra meg feltűnően jópofizni akar. Én például èszre veszem, ha valaki csak jópofizni akar, és amúgy rohadtul nem kíváncsi rám. Senki ne értsen félre nincs bajom semelyik ismerősével se, csak èn a kedvességet nem így mutatom ki.

De valamiért az anyja is ezeket a dolgokat erősíti meg benne. A nyáron elakart menni, az egyik helyi fagyizóba dolgozni, aztán az anyja addig rágta a fülét, hogy öltözzön ki minél jobban, hogy jó benyomást keltsen, hogy úgy kiköltözött, mint aki bankettre készül.

Igazából engem még nem is annyira zavarna, hogy ő ilyen, a probléma az, hogy rám is rám akarja vetíteni ezeket a dolgokat.