Hogy lehet megküzdeni a szeretethiánnyal szingliként?

41

Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, a kedves, érzelmes fiúk nem törik össze senki szívét.

Ha a saját életemre gondolok, épp egy ilyen kis kedves, csendes, visszahúzódó, félénk, az érzelmeit őszintén kimutató, szelíd fiú tett padlóra úgy jó két évre. Azóta inkább legyen "csajozókirály", akinek szintén egy szavát sem hiszem, de legalább jobb a szex.

Nem állítom persze, hogy minden kedves srác olyan, mint az exem, de sok esetet ismerek, ahol az ilyen fiúk b@sztak ki a legcsúnyábban a csajukkal.

Ooh hát ez nem túl jó.

Szerintem ez az érzés hozzá tartozik a világunkhoz. Vannak akiknek a pestis, másoknak nagy háborúk, nekünk meg a globális szeretet hiány jutott.

Nekem a vallás nagyon sokat segít. Tudományosan nincs alapja, meg manapság nem egyszerű hiteles forrást találni, aki nem csak le akar húzni. Mindezek ellenére ha van szerencséd őszinte vallásos embertől tanulni, akkor az eléggé rendbe rakja az önértékelést, elégedettséget érzel, a mindennapok simábbak. Kevesebb a szorongás, egyre kissebb probléma az egyedüllét. Közben meg olyan karakter jegyekre teszel szert amik nagyon vonzóak; integritás, egyenes gerinc, kitartás, érzelmi stabilitás, adott szó súlya stb.

Sokan érthetően leszólják, meg idejét múlt bugris humbug, viszont elnézve a jelen kor alternatíváit, szerintem még mindig az egyik legjobb eszköz a mindennapok túlélésére. Manapság, belecsúszol a nemi identitás háborúba, vagy elveszel a tinder mélységeiben, esetleg pszichopata módban szarrá dolgozod magad, ott van még a bulizok mindennap és így nagyjából ennyi.

Persze vannak hasznos hobbik is, falmászás, kirándulás, biciklizés, edzeni-boxolni a helyi edzőteremben(meglepően kielégítő tud lenni a nem vérre menő kesztyűzés is), harcművészet, gördeszka stb. Ha ezekből választasz és elkezded csinálni, akkor hamar egy kissebb közösségben találod magad ahol a választott hobbi köt össze. Nagyon jó hangulat tud kikerekedni, feldobja a napod, heted. Minél több a mélység, annál jobb.

Viszont, csak a szeretet hiányára, én keresnék egy öszinte, jó papot, felkérdezném mise után hogyan van ez. Ha nagyon erőlteti hogy legyek hívő akkor másik után néznék, vagy akár világi emberrel beszélnék akiről tudom hogy régóta gyakorló. Egészen addig amíg nem találok egyet akivel tudok értelmesen, emberien elbeszélgetni az egész életről meg a helyzetünkről.

Vagy ha a kereszténység annyira nem fekszik, akkor valami más irány. A lényeg hogy ne new-age legyen. Legyen hosszú idő alatt jól kipróbált módszer és látszódjon a követőkön hogy őszinte jó szívű emberek, akik saját választásukból vannak ott, örülnek hogy ott lehetnek, normálisak. Nem pedig az ilyen szcientológiás, lelki-kizsigerelő, temető terror. Meg nem is a hitgyüli. Az ilyen szervezetek kegyetlenül kihasználják a híveket, tekintet nélkül a helyzetükre.

De mindenek felett, neked kell ki menni a világba keresgélni, hogy tudnád magad helyre rakni. Nincs egy dolog ami mindenkinek pont ugyanúgy működik. Sok nehéz érzés a vélt tehetetlenségünkből jön. Úgy érezzük nincs mit tenni, nincs hova tovább, ez a nyomor lesz amíg meg nem halok. Főleg ha a jó kis fórumainkon vissza halljuk ezt a nyomort, megindokolva ész érvekkel, szépen levezetve a szenvedést, megoldás nélkül. Vagy olyan megoldással hogy legyél pszichopata, ne mutass együttérzést és akkor majd semmi nem fog tudni bántani. Az ilyen red pill, black pill, Andrew Tate és hasonló anomáliák a nyomorban kovácsolódtak. Tehát nagyon könnyű érteni miről beszélnek, mert mindenki tapasztalja ezeket a dolgokat a jelen korban. Viszont ha végig gondoljuk logikusan, akkor ezek az ideák nem tudják hogy hagyjuk ott a szenvedést. Az eszközök amiket javasolnak alkalmatlanok bárkit boldoggá tenni. Hiába veszik tudomásul és vezetik le hogy miért van így, meddő tehetetlenségükbe az összes prófétájuk és követőjük bele savanyodik és csak egyre mélyebbre sülyednek a nyomorban.

A hobbi ugyan szintén nem mutat kiutat, de legalább tényleg jól érzed magad ha megfelelően választottál magadhoz képest. Az őszinte gyakorlása a hitnek az megkérdőjelezhetetlen eredményeket hoz, számtalan példával az emberi történelemben. Még a legutóbbi századból is sokan bemutatták hogy ennek milyen jótékony hatásai vannak. Átadni magunkat a pillanatnyi kultúrális nyomornak, csak megcsömörlünk és bántunk másokat meg magunkat. Ahogy azt rengeteg iskola lövöldöző, öngyilkos szépen illusztrálta.

#44 Szép összefoglalás volt!

Egyetértek veled.

Én is pont most nézelődök, hogy valami hozzám közeli vallást, gyülekezetet keressek magamnak, pont ezen okok miatt.

44# Még nem is olvastam ilyen szofisztikált és jól összeszedett véleményt egy olyan témában, ami megosztó, sokszor félreértelmezett és emiatt nehéz megtalálni a közös pontot/egyetértést. De ez most nagyon átélhető volt. Én is ilyesmi következtetésre kezdek el eljutni gondolatban, érzelmileg.

Hatalmas zöld pacsi! Kívánom, hogy találd meg azt az utat, amelyen jól érzed magad!

47. Te sem érted a férfiakat. A férfiak sokkal érzékenyebbek, csak beléjük van nevelve - szintén társadalmi nyomás révén, csakúgy mint a női sztereotípiák - az, hogy az érzelmeiket elfojtsák, hogy "férfiasak" legyenek és kemények. Ezek évszázados berögződések. Megtanulták, hogy aki érzékenynek mutatja magát, felfedi a lelkét, azt gyéngének fogják titulálni. De nem csak a nők, maguk a férfiak is! Sőt, leginkább egymás miatt csinálják ezt a férfiak, nehogy "lebukjanak", hogy nekik is van lelkük.

(Még mielőtt erre azt mondaná valaki, hogy hülyeség, az akkor pszichológuhoz se menjen meg másokat se küldjön, hiszen ők is a lélektannal foglalkoznak. És nem csak nők járnak pszichológushoz...)