Szeretethiánnyal lehet bármit is kezdeni?

Nagyon rossz gyerekkorom volt, traumát trauma követte több mint 10 éven át. Ezek mellett a velem élő emberek is megkeserítették a mindennapjaimat, testvérem erőszakkal, nagyszülő meg tudatos gonoszkodással.

Sose ölelt meg még senki, max köszönés gyanánt. Senki se mondta, hogy szeret. Még nem volt kapcsolatom, pedig itt vagyok 21 éves, és az se mondhatò el ròlam, hogy otthon ülős 'gyík' vagyok. Volt egy enyhébb drogos korszakom is. Nagyon kicsi az önértékelésem, önbecsülésem is. Még itthon élek, itt képesek a 5-10 éves hibáimat felemlegetni. Pl 13 évesen gyakran ott hagytam a kaját, máig heves a vita amikor ebédet szedünk, hogy ne szedjek sokat mert mindig ott hagyom. Így általában nekem jòval kevesebb is jut. De ez csak egy példa a sok közül. Persze anyám szeret, tudom is, de sose éreztem igazán. Nagyon sok dologban javultam, viszont úgy érzem negrekedtem és nem tudom, hogyan tovább. Pusztán, ha hozzám ér valaki, akárhogyan is, odakapom a kezem az övéhez reflexszerűen.

Mi segíthetne szerintetek? Szeretném magam megszeretni, de nem tudom, hogy. Egészséges ember akarok lenni. Költözés segítene? Van munkám, de megtakarításom még maximum 1. havi lakbér + 2 havi kaukciòra és egyhavi kajára elég.

Vagy keressek társat, aki szeret? De nem akarok szeretet után futò idiòta lenni, mint egy drogfüggő, s naponta várni a szeretet adagomra... Segítseket, kérlek.