Mit tudnék ezzel kezdeni? Részleten lent

Túl érzékeny vagyok. Ha valaki valami olyat mond, akár poénból, akkor én azt magamra veszem és napokat kattogok, gondolkodok rajta, hogy miért stb. Vannak még gondok szerintem.. írom is..Ha elmegyek vásárolni vagy valami, akkor mindig úgy érzem, hogy engem néz mindenki, aki ott van, kinéznek. Ha haverokkal elmegyek , akkor is valami jó a kedvem, valamikor pedig csöndes vagyok. Ha elmegyek egy társaságba, akkor is csöndes vagyok, nem tudok mit mondani , úgy érzem, mintha kinéznének onnan. Facebook-ra, instagramra ( tudom, hülyeség, de akkor is :D ) nem merek felrakni egy képet se, mert félek hogy leszólja mindenki, kiröhögnek, mit gondolnak rólam , ilyesmik. Egyszerűen úgy érzem, ellenem van a világ.

Amikor meglátok egy lányt, megnézem és ha rámnéz, akkor egyből elvörösödök, lever a víz jóformán. Ha a családdal itthon beszélgetünk kapcsolatokról, akkor is kerülöm a kérdést, mert nem tudom miért, de olyan , mintha csesztetnének vele, pedig úgy látom hogy ez a kapcsolat téma másnál természetes, de én máshogy érzem. Amikor buliba kéne menni haverokkal, akkor mondjuk a hét elején megbeszéljük hogy megyünk bulizni mondjuk szombaton, de amkor eljön az a nap, a Szombat, akkor elmegy tőle a kedvem. Mikor hazaérek iskolából, akkor is elhatározom hogy mondjuk tanulok ha hazaérek, de mindig elmegy attól is a kedvem, lefekszek, elalszom felkelek majd aztán el is ment a nap, így szinte csak suliba voltam aztán ennyi. Unalmasnak érzem az életem. Mások amikor kapcsolatot keresnek, esetleg interneten ( fb) akkor azt bejelölik, majd ráírnak. Én nem merek ráírni , sőt még bejelölni se imseretlen lányokat, mert félek hogy lenéz, hülyének néz, ilyesmik. Esetleg ha meg ráírok, akkor meg attól tartok, hogy kibeszél a barátnőivel, beégek.

Ezekkel mit tudok kezdeni? Segítségre lenne szükségem, de ezt szüleimmel nem igen akarom megtárgyalni. Mit tehetnék? ( tudom hogy össze vissza írtam, de épp azt írtam ami eszembe jutott )