Ha egy nő azt mondja, hogy van párja, miért nem lehet egyszerűen, azonnali hatállyal békén hagyni?

Sajnos sok férfinál tapasztalom, hogy megmondom, hogy van párom, akkor is folytatja az "udvarlást", vagy olyan is akadt, aki megsértődött, hogy ő nem is közölte, hogy akarna valamit, csak beszélgetni próbált, én pedig benyögtem ezt az infot, ami senkit nem érdekelt. Holott az utóbbi esetben is nyilvánvaló volt, hogy be akar próbálkozni, csak megpróbálta úgy beállítani, mintha h.ülye lennék. Volt olyan is, hogy csak akkor mondtam, hogy van barátom, amikor már nyíltan próbálkozott, akkor meg azt kaptam meg, hogy minek vártam eddig.

Akadt olyan is, aki beállt elém, amikor távozni akartam volna, és követelte, hogy bizonyítsam, hogy tényleg van barátom, ott a telefonom és a social media, gyerünk csak. Ennek az enyhébb változata az, aki csak morgott, hogy "na persze".

Mi a jó francot lehet akkor mondani visszautasításkor, amin nincs sértődés, és elsőre is értenek belőle?

Sajnos ez a követelőzés, inkvizíció, meghazudtolás többször is úgy elborította az agyam, hogy azt mondtam, előbb jönnék össze egy csúnya fajta gorillával is, mint vele akkor is, ha nem lenne párom.

Tisztázásképpen mondom, hogy nem állítom, hogy minden férfi így reagál, nincs is bajom a férfiakkal generálisan, de sajnos jóval több ilyen akad, mint kellene.