A párod melyik tulajdonságát utálod a legjobban?

Egyiket sem utálom. Különben nem lenne a párom.

Szanaszét hagyja néha a ruháit, de ennél nagyobb hibája nincs, ez pedig nem olyan hiba, amit utálni kell.

Hála az égnek a felsoroltak közül egyik sem, különben már nem lennénk együtt.

Néha lusta meg pletyózik, de a fent felsoroltakhoz képest ez elenyésző és én sem vagyok teljesen tökéletes, szóval megbecsülöm, amíg ő elvisel engem! :D

Felsoroltak közül egyik sem.

De írok mást.

Néha túlpörög ha belekezd valamibe és annyira viszi a lendület hogy sokszor még 5 percre sem képes megállni hogy eszívjon egy cigit vagy bármit. Aztén ennek az lesz vége hogy annyira elfárad hogy ha nem végez képes még hulla fáradtan is csinálni amikor már egyre többet hibázik és akkor káromkodik, örjöng, nem szólhatok hozzá, amikor meg már érzi hogy kész vége akkor hozzá sem lehet szólni mert vagy nem fogja fel mit mondok neki, vagy annyira kimerült hogy egy értelmes mondatot nem tud elmondani és totál hülyeséget beszél. Meg olyankor amint lefürdik és picit ledől a kanapéra képes bealudni és akkor 3-4 óráig szinte fel sem lehet ébreszteni hogy feküdjön le azágyba normálisan és aludjon rendesen, meg sem mozdul, csak felébred mond valamit és alszik tovább. Amikor felébred akkor piszokul fáradtnak érzi magát elmegy wc-re majd lefekszik rendesen a nagy ágyba és nem tud akkor elaudni csak forgo 1-2 órán át és másnap pedig valamennyivel jobban de totál kimerültnek érzi még magát,és akkor oylan lusta hogysokszor még az is nehezére esik hogy kivigye a szemetet, vagy elmenjen bltba valamiért, de még olyankor az is nehezére esik hogy messengeren reagáljon a barátai üzenetére. Ezek után meg napokig tart mire rendesen rendbe jön, főleg ha elmegy dolgozni.

Ezt az egyet utálom benne hogy túlpörgeti magát de nem tud ezzel mit tenni mert szinte gyerekkora óta ilyen. Szerencsére ritkán fordul ez elő, és ezt elviselem hogy nem heti szinten megy, de sokszor olyankor még egy komoly dolgot sem lehet vele megbeszélni ami azért frusztrálni szokott.

Ha bántja valami nem osztja meg velem, hanem célzásokat tesz, amiket később nem magyaráz meg csak magamra hagy. Nem vagyok gondolatolvasó.

Sokszor nem veszi észre hogy megbánt.

Illetve az ami az ő fejében megfordul azt makacsul elhiszi, hogy utána még véletlenül se lehessen megbeszélni vele dolgokat.

Rendetlenség. Amerre jár a lakásban, mindenhol ég utána a villany, nyitva vannak utána a szekrényajtók, koszos zoknik a lakás minden pontján, stb.

Bizonytalanság, még a legapróbb, legkisebb jelentőségű dolgokban is, minden megnyugtatásom ellenére is ("biztos jó, hogy ma krumplifőzeléket főztem? De biztos???").