Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mentális betegek, hogyan lett párotok aközben, amikor rosszabb időszakotok volt?
Hol találkoztatok? Hogyan indult el az ismerkedés? Mikor derült ki, hogy gondotok van?
Most így konkrétan arra gondolok, amikor aktívan kijött a megismerkedés időszakában a betegség, tehát nem az volt, hogy éppen jobban voltatok. A tervezett, illetve véletlen ismerkedés is érdekelne. Hallottam már ilyet, hogy valaki a gondok csúcsán megismert valakit és szerelmes lett, de nem látom magam előtt ezt a szituációt, titkolni nyilván nem érdemes semmit, tehát a párja nyilván tudta. Itt meg folyamatosan az ellenkezőjét mondja mindenki, hogy ha épp bajod van, akkor ne ismerkedj, kvázi hogyan képzeled, hogy ismerkedni akarsz, mert lehúzod a másikat, ami persze nem feltétlenül igaz egyáltalán. Mégis létezik olyan kapcsolat, ahol a másik fél nem akad ki és összejön a mentális beteg személlyel szeretetből és hát persze alapból toleráns is lehet az illető.
Mentális beteg emberrel CSAK akkor alakítasz ki kapcsolatot, ha kezeli a betegségét. Ha nem, akkor menekülj, mert nem tudod mi vár rád évek múltán.
Ezt úgy mondom, hogy jómagam is mentális beteg vagyok. Depresszió + OCD + PTSD.
Ha szedi a gyógyszereket/jár terápiára, aktívan tesz is azért, hogy jól legyen, akkor oké. De ha nem látja be, és nem fogadja el a segítséget, akkor no-go zóna. Lehet szeretni egy agyi beteg embert, de hosszútávon nem tesz jót pszichológiailag.
Bocsánat, kicsit félreérthetően fogalmaztam... Nem arra gondoltam, hogy nem akar semmit kezdeni a betegségével és nem érdekli mi lesz a vége, hanem mindenkinél lehet hullámvölgy, akkor is ha van betegség tudata és foglalkozik magával vagy akár van egy olyan időszaka, hogy egy ideig nem kezeli magát, mert kiégett a kudarctól, de benne van, hogy egy idő után tenni kellene valamit megint a gondok ellen.
Az érthető, hogy aki nem akarja, hogy segítsenek rajta, azzal nem lehet mit kezdeni és teljesen elszabadul minden akár egész létében, de én most nem erre gondoltam.
Egy ferfivel ismerkedtem, eleg hamar eszrevette, hogy baj van. Probalt befolyasolni hogy normalisan viselkedjek, jobol tette, de nem tudtam normalisan viselkedni csak az elejen, amikor azz ereztem a vegen hogy nem erdeklem mar teljesen bolondda valltam.
Ez elott a fiu elott, volt egy ali "hoditgatott" , vissza gondolva fujjj :D de ő meg kifejezettem elvezte hogy beteg vagyok, mert ő olyan nove akart tenni aki nem jar tarsasagba csak az ove, es kb mashoz hozza se szol. Orulok hogy nem lett vele semmi, hala a betegsegnek
De az elso ferfi akit emlitettem, amiatt még most is szomoru vagyok hogy nem lett semmi. Ha eloben talalkozunk biztos lett volna.
Ja es egy tanacs, ne interneten ismerkedj mentalis betegkent, nekem egyaltalan nem ment.
Nekem pszichózisom volt , mindig bántott , hogy nincs baratnőm , de engem csak a gyógyulás érdekelt.
Már jobban vagyok.
Sajnálom 5 ös de a gyógyulás egyik alappillére a gyógyszer legyen az nyugati vagy keleti vagy mind2.
Párom bipoláris.
Több éve vagyunk együtt. (5), 1 éve házasok.
Amikor megismerkedtünk, ő nyugodt volt, nem volt mániás szakaszban, azonban a megismerkedésünk után jött a pörgős állapot.
Én olyan ember vagyok, aki ki tart, bármilyen nehéz is. És nehéz volt.
Többször szakított, mert épp olyan fázisban volt.
De ez a szakítás mindig kb. pár órán át tartott. (Összesen 4 ilyen volt az évek alatt) Mondanom sem kell, hogy borzasztóan megviselt. De, szeretem.
Elmesélte, hogy nagyon nehéz volt neki ismerkedni, mert a lányok többsége, amint megtudta, hogy mániás depresszióval küzd, meg is szakították vele a kapcsolatot. Maximum 2-3 hónapos kapcsolatai voltak.
Ő gyógyszert szed, erre én is, ő is oda figyelünk. Illetve neki nem kell hetente orvoshoz járni.
Ami nehéz számomra, a bizonytalanság. Nem tudom, hogy mikor mire készüljek.
Párom nekem kb. az első randi után két héttel mondta el. Sokkolt a dolog, utána olvastam, könyveket olvastam a témával kapcsolatban, így jól átlátható, pontosan miből is áll a betegség.
Annyi mindent lehetne írni, de mindenki más. Párom enyhe típusú bipolárisban szenved. Ő inkább depresszív, mint mániás. Ebből viszont könnyebben is tudom "kihozni".
kedves 5-ös. Hagyjuk ezt a dumát. A legtöbb ilyen ember életében nem találkozott személyesen mentális beteggel.
Bár néha olyan érzésem van, hogy a "normálisnak" titulált egyének az igazi retardáltak, mint például az 5-ös hozzászóló.
Van olyan, hogy mentális betegség, bármennyire nem hiszik el az emberek. Vannak olyanok melyeknél a tudat ép, de vannak olyanok ahol nem (skizofrénia pl)
Akármennyire nem hisznek az emberek a gyógyszerben, nem véletlenül léteznek ezek. A gyógyszer nem a gondolataidat változtatja meg, hanem a normális agyi kémia helyreállításáért felelős. Vannak olyan betegségek, tudati állapotok, amit nem lehet akarattal megváltoztatni, mert egyszerűen nem megy. Nem rendesen működik a szervezet.
Ha ezek hülyeségek lennének, nem létezne rá egy komplett orvosi tudományág.
Ha a gyógyszerek nem működnének valóban, én már régen nem élnék.
És az égvilágon semmit nem változtattam, csak annyit, hogy beszedem a felírt antidepresszánst. Hirtelen jó érzés létezni, nem kínszenvedés minden napom, és tiszta a fejem.
Vannak emberek akik gonoszak, önzőek. Ők nem mentálisan betegek, egyszerűen ilyenek. Antiszociális természetűek.
A mentálisan beteg ember nem a társadalomra, hanem önmagára veszélyes leginkább. Ők nem akarnak semmi rosszat, nem hibbantak, nem gyogyósak, hanem BETEGEK. Itthon pedig még jól beléjük is rúgnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!