Miért van bennem ez a kettősség?

A sztori elég összetett, de a lényeg annyi, hogy neki és nekem is van párunk. Ő házas, én nemsokára az leszek. Amikor együtt vagyok velük, örülök nekik, büszke vagyok, hogy így egymásra találtak, szép kis családot alapitottak, segítek nekik, ahol csak tudok. De valahol ott van bennem, hogy valami annyira megfogott ebben a nőben, régen eljátszottam a gondolattal, hogy mi lett volna , ha én találkozom vele hamarabb, hogy milyen szerencsés vele a férje. Fel tudnék robbanni , ha néha hallom, hogy csunyabban szól hozzá. Tudom , hogy a hölgyet sem kell félteni, de akkor is úgy érzem túl jó ennek a férfinak, ettől meg lelkiismeret furdalásom van.

Na és közben ott van az én menyasszonyom, akit szeretek mindenestül, teljes ellentéte a másik nőnek kívül, belül. Nemsokára a feleségem lesz, boldoggá tesz, csodás nő. Ezért sem értem miért van ez. Olyan, mintha skizofrén lennék, egyszerre szeretem, hogy ők együtt vannak, és imádom a menyasszonyom, közben meg mintha egy másik énem ott akarna lenni a pasas helyében, és azt a nőt akarná. Hozzáteszem nem csupán testileg érzem ezt.

És szeretem a menyasszonyom, azért akarom, hogy a feleségem legyen, akkor mégis miért van ez?