Mi okozza bennem ezt a kettősséget?

Hivatalosan is mar kiskorom óta szorongasom, szocialis szorongásom van. Viszont sosem okozott problémát idegenekkel beszélni, a baráti társaságomból mindig én vagyok az aki simán odamegy egy idegenhez segitseget kerni. Na de ha olyanról van szó akit ismerek vagy egy közeli ismerősöm ismeri, fizikai rosszullétig is képes vagyok eljutni olykor ha egy nagyobb tömeg ismerősöm előtt kell beszelnem, nem vagyok egy zárkózott ember de nehezem mutatom meg az uj embereknek az igazi enemet többnyire mindig felveszek egy semleges személyiséget ha azokkal beszelek akkikel meg nem vagyok olyan mely barátságban.

A másik pedig hogy egy kifejezetten felelőtlen ember vagyok sajnos, alkohol, cigi, drogok, a pénzem elszórása, hajnali 1kor semmi terv nélkül elmenni otthonról, sötét utcákon maszkálni, random dolgokat csinalni nem kelt bennem felelmet/aggodalmat barmennyire is tudom hogy kéne.

Iskolaban ugyan ez volt a dolgozatokkal, tanárokkal is őszintén hidegen hagyott bar jó tanuló voltam vegig.

De a másik oldalom teljesen elborult felelmet erzek a halál, természetfeletti dolgok, az élet gyors elmúlása, öregedés miatt, hogy majd nem lesz elég jó az eletem es mindent megbánok majd, hogy en nem leszek elég jó, hogy nem fognak szeretni kb 10 eves korom óta.

A hangulatom sokszinusegerol pedig ne is beszeljunkxdd

18/L