Kiábrándultok valakiből, ha nem segítőkész embertársai felé? szitu lent

Szerintem kiábrándító.

De nem csak ez, hanem az is, ha a munkáját normálisan végző dolgozónak beszól, és még sorolhatnám. Volt már olyan eset, hogy a barátnőm beszólt egy dolgozónak mert a munkáját végezte - nyilván nem jókedvéből - és én leoltottam őt, hogy hát ezt mégis hogy képzeli, és igen, gondolkoztam azon, hogy én kérjek elnézést a dolgozótól, hogy a barátnőm érezze rosszul magát. Amikor szóltam neki, hogy mégis hogy képzeli, legalább egyből megértette, és elszégyelte magát.

Egyszer egy 99%, hogy állami gondozott, beszipuzott gyerekkel hozott össze a sors az utcán, már beszélni nem tudott, annyira roncs volt agyilag. Egy ideig kísért, és elmentünk egy grillcsirkés mellett, erre rátapadt a kirakatra, és kuncsorgott gesztusokkal. Mondtam neki, hogy ezt most még magamnak se vennék, nemhogy másnak, de ott van a szomszédban egy pékéség, és ha akarja, akkor veszek neki egy kiflit. Az ottani eladócsaj kint is volt, aztán mondta, hogy nem kell, szoktak adni neki néha, mert mindig arra jár, ismerik, és amúgy nincs vele gond, így otthagytam.

Na olyan is akadt, hogy valaki pénzt kért, hogy éhes, de amikor adtam kaját, akkor utánam vágta.

Meg olyan is, igaz ez nagyon régen volt, hogy egy koldussal beszélgettem, és elég beszédes volt, kérdeztem, hogy kényszerítik-e, de mondta, hogy önszántából, és hogy a napi bevételt ami minimum napi harmincezer, beteszi a bankba, és ő nem hajléktalan, vidéken van egy téliesített háza, csak a szomszéd kőházra gyűjt. Aztán ezt megfejelte azzal, hogy holnap, ha arra megyek, vigyek neki kaját... Na erre jól megdöbbentem, és kérdeztem, hogy miért, nem telik abból, amit koldul? Erre azt mondta, hogy de, telne, csak ameddig elmenne a boltba vásárolni, nem tudna koldulni, és az hatalmas pénzkiesés. A pénzzel meg nem lódított, az alatt az idő alatt, amig ott voltam, kb. 900 forintot koldult össze.

Persze már más világ van.