Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Érdemes ,, nevelni" egy 35+-ost? (Intelligenciára, jó modorra stb).
Egyszerűen nem bírom elviselni hogy a családja kő bunkó és buta de nagyon. Intelligenciájuk nem sok van, legalábbis hogy hogyan kell a másikkal intelligens emberek módjára beszélni az egyáltalán nem megy. Valami botrányos, hogy köszönök az apjának aki van hogy vissza sem köszön, és legutóbb megkérdeztem hogy van, mi újság, mire az volt a válasz, hogy ne is idegesíts. Egyébként egyáltalán nem vagyunk rosszban, de nekem ez nem válasz. Ez egy eléggé mellé beszélős család, egyértelmű kérdésre adekvát válaszokat várnék, nem azt hogy viccelődve mellé beszél vagy egyik vagy másik, még a párom is. Az anyuka még úgy ahogy normális, de ő is bunkó tud lenni, olyan stílusban, hangnemben beszél néha, amitől feláll a szőr a hátamon. A főzési és takarítási tanácsadó perceitől pedig egyenesen rosszul vagyok, mert én sem mondom meg neki hogy ezt vagy azt hogyan főzze meg, vagy mit mivel és hogyan takarítson ki. Olyannak nézem, aki vagy nem nézi ki hogy tudok főzni és takarítani is, vagy szeret okoskodni. Szerintem a párom nagyon anyás lehet, mert én voltam a második aki megtudta hogy aranyere van (bocsi ebben szerintem semmi gáz nincs még), de azzal fogadott hogy anyu azt mondta hogy ezt meg azt kell csinálni vele, és hozzá teszem brutál hülyeségeket javasolt. Más témákban is vissza hallom ezt a mondatot, hogy anyu ezt meg azt mondta. Nem látogat haza minden héten, van hogy én is megyek vele, de ahányszor haza megy, valahogy úgy érzem újból kezdjük ugyan azt, mert lesüllyed hozzájuk. Ezt nem mondtam meg neki, úgy igazából semmit sem tud a gondolataimról ilyen téren, mert ez nagyon bántó lenne. Egy próbálkozásom már volt az apját illetően, mire elutasított hogy ilyennek kell elfogadni az apját. Több próbálkozás már nem volt.
A fő kérdés az, hogy hiba-e a részemről megpróbálni építeni a páromat, és elérni azt hogy tudjon megnyilvánulni rendesen emberek között, szellemileg gyarapodjon, vagy ez csak rajta múlik?
válasza:Kell ez neked? Kifogtál egy anyuci pici fia típusú pasit egy bunkó, okoskodó családdal.
Nem hiába mondják, hogy ha házasodsz, a családot is elveszed.
Amúgy nem érdemes nevelni, nem is tudod, ha önmagától nem merül fel benne a változási szándék.
Ha nem régóta vagytok együtt, inkább dobbantanék.
válasza: válasza:Nem hinném hogy ez a kapcsolat működni fog.Te eleve alsóbbrendűnek tekinted a párodat, és főleg a családját. Mindenkinek van egy alaphelyzet amiben otthon felnőtt, amiből továbblép. Persze, generáció, fejlődőképes, tanultabb, értelmesebb is lehet. 35+-os a párod. Most ismerkedtek, nem tudom Te hány éves vagy. Nagyon mást ne várj, minimálisan tudsz változtatni Rajta, de totálisan nem tudod átfordítani.
Biztos igazad van...bunkó a családja...de amiket leírsz ("mi újság?-ne is kérdezd" + anyuka főzési tanácsai) még nem utalnak egyértelműen erre. Egyébként meg beszélgetés gyanánt Te is mondhatod anyukának mit hogy főzöl, mivel, mi módon takarítasz, apukától pedig megkérdezheted hogy mit is takar a "ne is idegesíts!" Csak mondom: a mi újság? is fura kérdés...Semmi....minden rendben...mit is lehet erre válaszolni?
válasza: válasza: válasza:A szülei már megnevelték, ezért lett olyan amilyen. Változtatni nem tudsz rajta, de nem is a te feladatod. Ugyanis egy felnőtt embert, pláne a párunkat nem neveljük. Neki kellene észrevennie, hogy a szociális készségei bőven hagynak kívánnivalót maguk után. Ha ezt normálisnak érzi, akkor semmit sem fog változni, mert nem lesz rá igénye. Megpróbálhatod rávezetni egy-két dologra. De mivel 35 fölött van és eddig nem érezte szükségét változtatni, akkor a te hatásodra sem fogja megtenni. Vagy legalábbis nagyon kicsi rá az esély.
Ettől függetlenül nem mondom, hogy szakíts vele, mert mindenképp érdemes a gondolataidról beszélnetek. Hátha elindul nála valami pozitív irányba. Ha mégsem történik semmi, vagy nem tartósan, akkor szerintem nincs értelme évekig szenvedni egy nem megfelelő ember mellett.
válasza:U.I.: Amikor azt mondják, hogy mindenki a saját szintjén keressen párt, akkor elsősorban a fent említett tulajdonságokat tessék érteni rajta.
#8-as voltam.
Ötös, én úgy vagyok vele, hogy lehet normálisan is beszélni. Nem bírom nézni, ahogy az apja áll a ház előtt, cigizik és mindenkinek beszól, vagy a szobában piál és a családot ossza. Múltkor a kocsiból csak úgy ki üvöltött valakire, mert neki olyan kedve volt. Szerintem ez nem csak bunkóság már, hanem alpári. Megijedtem rendesen, rá néztem és megkérdeztem tőle, hogy ez most mi volt? Erre jókat vigyorgott. 😩 Azon a napon egész nap velünk volt, beszélt órákig az ismerős nőkről, de csak úgy özönlöttek a gusztustalan szavak a szájából, és a párom ezen nevetett. Hogyan nézhetném ezt jó szemmel? Nem éreztem kivetni valót abban, hogy megkérdeztem tőlük mi újság, hogy vannak. Ha engem megkérdeznek, akkor mesélek. Anyukát nem érdekli mit hogyan főzök, mert ő csak adja a tanácsokat mit hogy kell, és ha bele kezdek mit hogyan szoktam, akkor máris kezdi hogy akkor tudod te, azt csinálsz amit akarsz. Ezt vegyem úgy hogy meg kell hallgatni, mert az ő tanácsa a legjobb? Mindezt úgy, hogy nem voltam se flegma, se bunkó, csak mondtam hogy én mit hogy szoktam. Ha megkérdi mit küldött nekünk a mama, akkor miért kell úgy kezdeni a mondatát, hogy beszéljél, mit adott a mama!? Nekem ez nagyon furcsa. Én soha nem beszéltem így velük. Nem találkoztunk olyan sokszor egyébként, szerintem még tíz alkalmat sem voltam náluk, a mamát papát pedig csak kétszer láttam 1 órára.
6-os, igen 30 felé közelítek. Miért gondolod így? Kíváncsi vagyok a Te véleményedre is.
7-es, igen tapasztaltam hogy saját akarat kell, csak arra voltam kíváncsi hogy a családi mintákat le tudja-e vetkőzni mások szerint, és ha igen azt milyen mértékben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!