Hosszú egyedüllét után, ha megint lesz párom, hogy fogom megszokni újra a folytonos alkalmazkodást?

2 éve váltam el. Az elején nagyon rossz volt, hiányzott a társ, de mostanra szeretek egyedül lenni. Könnyű, hogy nem kell alkalmazkodni. Szeretem a csendet, nyugalmat. Jó egyedül, azt csinálok, amit akarok.

Viszont mégis jó lenne majd megint egy harmonikus életközösség, ha találok olyan férfit, akivel jó együtt. Van egy barátom, aranyos, kedves. Viszont a kezdeti fellángolás elmúlt, és most már gyakran zavar, ha nálam van. Várom, hogy haza menjen. Nem tudom, hogy ez amiatt van - e, mert megszoktam az egyedüllétet és nem vagyunk még összecsiszolódva, vagy pedig nem passzolunk, nem szeretem igazán?

Ha van ilyenről tapasztalatotok, légyszi írjatok véleményt.