Szingli nőtársaim, miben találtátok meg a boldogságot egy szakítás után? Főként 27-30 közötti nők véleménye érdekelne.

Annyi csak hogy ki tudtam menni kulfoldre meg azt csinaltam amit akartam, lettek uj barataim is, meg szerelem ks es millio kaland (jo ertelemben véve az életben)

Ha nincs szakitas ma i smosok főzök takaritok meg gyereket szulok meg hallgatom az ex féltékenykedéseit,meg nézegetem a flörtölgetéseit.

#4: 1, A #3-as válasz fel lett pontozva, mivel egy nő panaszkodása a férfiakról.

2, Aki pirosat nyomott, valószínűleg azért tette, mert a válaszoló nem a szingliségről írt, hanem arról, hogy jobb szinglinek lenni, mint toxikus kapcsolatban élni.

Jobb szinglinek lenni, mint egy rossz kapcsolatban szenvedni.

De sokkal jobb egy jó párkapcsolat, mint a szingliség..

Magyar férfiakkal sosem volt jó tapasztalatom, olyan mintha lemaradtak volna a szocializmusban, ahol a nő helye a konyhában van, a neve pedig kuss.

Lekezelést, bántást, kritikát kaptam MINDEGYIKTŐL.

Én vásároltam be, a saját pénzemen, főztem magunknak, takarítottam magunkra, jellemző volt hogy sem anyagilag sem fizikailag nem vették ki a részüket semmiből, de még csak fel sem tűnt nekik...

A szexben soha nem volt semmi elég, vagy elég jó.. mindig több kellett nekik, és még akkor sem lehettem elég jó. Kicsit ilyen szocialista beütésű, de németes mentalitása van a magyar férfiaknak.

Külföldi férfiakkal szintén voltam (kettővel), teljesen más volt. A fent említett dolgok ellenkezője.

Büszkék voltak, ha ők rendezhették az anyagiakat, és sértésnek vették ha nem. Örömmel segítettek a házimunkában, főztünk együtt(!), kérés nélkül ott segítettek ahol csak látták hogy esetleg szükségem lehet rá... Hihetetlen jól teljesítettek az ágyban, és soha nem kritizáltak.

Az az egészen felhőtlen boldogság nekem nem jött el. A munkába temettem magam. Készen állok egy kapcsolatra, csak még nem találtam meg a megfelelő partnert hozzá.

30N