Melyik férfi a vonzóbb a két személyiségtípus közül?

Nekem az első. Megnyert a 'negativitás=tovább állás' elve.

Nem fogom kisgyerekkel lenni. Gyógyúljon meg, nőjjön fel, majd utána beszélhetünk.

Az első személyiség szó nélkül odébb áll az első véleménykülönbségnél, vagy legalább egyszer megmondja a vitapartnerének: "nekem ez nem tetszik"? Esetleg rövid, akár egymondatos magyarázat, miért nem.

Szerintem nem mindegy a válasz. Ha ennyit se tesz bele, akkor végletesen konfliktuskerülő és bár magam is ilyen vagyok, nem annyira építőnek tartom. Ha legalább egy mondat erejéig meri jelezni, hogy nem oké számára a másik viselkedése, akkor már a másiknál pattog a labda, legalább annyira a másik felelőssége dolgozni a kapcsolaton, illetve a másiknak is lehetősége van úgy dönteni, hogy nem akar dolgozni a kapcsolaton.

Nekem így 40 körül két ilyen ember (egy barát és egy munkatárs) volt az életemben, aki szó nélkül lelépett és azóta sem értem, hogy miért, vajon mit véthettem. Egy darabig próbáltam udvariasan kérdezgetni, na de mi baj van, de ők lezárták, gondolom, nem pazarolnak rám időt, vegyem észre, főjek a levemben és tanuljak, no de hogy, ha nem tudom, miből. Ami persze dühítően tiszteletlen egy hatalmi játszma... talán?, de inkább szomorú és ijesztő. Azóta is ha összefutok velük évente 1-2x, vissza se köszön, hátat fordít. Egyébként jó pár több évtizedes barátságom van, szinte sosem szoktam összeveszni, ha valami félreértés volt, akkor is kibékültünk, és elég empatikusnak és őszintének tartom magam, utálom a konfliktusokat is és nehezen bírom, hogy ne tartsanak jó embernek :) – szóval ez nagyon megdöbbentő tapasztalat volt, hogy létezik ilyen. Hogy mi vezethet ide valakinél, hogy tud csak így elvágni egy emberi kapcsolatot, hogy a másik nem érdekli tovább. Mert ugye lehet felőlem veszekedni a miértekről, vagy lehet udvariasan lezárni, és felőlem onnantól nem muszáj beszélgetni se, ha szerinte feloldhatatlan - kinek mi a stílusa -, én szerintem el tudom fogadni, hogy nem leszünk többet bizalmasok. De aki annyit se mond, hogy "fapapucs", miután "puszi-puszi, hogy vagytok?" volt évekig, na ott szerintem valami nagyon elgurult.

A másodiknál meg ha egy zaklatót vizionálok, na az is elég ijesztő és dettó tiszteletlen és egyáltalán nem az önzetlen szeretet jele, ha nem ért a nem-ből. Az exférjem csinálta ezt csak, aki megcsalt, majd azóta is meg van sértődve, hogy elváltunk és két éve kérezkedik vissza, miközben másik nővel lakik, szóval nagyon hihető és vonzó ajánlat. És még egy barátnőm is járt így, bár az durvább, náluk rendőrségi ügy lett belőle, hogy szerelmes üzenetekkel graffitizte tele környéket meg felhívogatja álneveken a munkahelyén, pedig 5 éve elváltak.

Szóval nem is tudom, melyik a jobb :D Akkor persze inkább már az első a kényelmesebb nekem, pedig kevésbé értem meg az ilyen hideg embereket, mint a "hős" mániákusokat.