Melyik férfi a vonzóbb a két személyiségtípus közül?

Számomra egyértelműen a második, hiszen ahogy írtad is azért egy felnőtt életben már nem úgy működik, mint tini korban, hogy összevesztünk, akkor "örihari".

A férjemmel elég sok veszekedésen vagyunk túl az együtt töltött 4 évünk alatt, mert mások vagyunk, vannak eltérő nézeteink, de nagyon szeretjük egymást és mindent meg akarunk oldani együtt. Hol ő enged, hol én. Egy érett kapcsolat csak így működhet, nem lehet az első akadálynál faképnél hagyni a nőt vagy az élet más területén a problémát, ha az tényleg fontos nekünk.

Hozzám az első sokkal közelebb áll, ami az élethez való hozzáállást jelenti. Tehát, engem ne akarjon senki ismerkedéskor megváltoztatni: ha nem tetszem úgy, ahogy vagyok, akkor semmi gond, hagyjuk egymást. A toxikus embereket ki kell vágni az életünkből, vagy ha ez nem lehetséges, akkor legalább minimálisra redukálni, és szeretem, amikor valaki képes nemet mondani és elfogadni az elutasítást. Utálom a felesleges és értelmetlen konfliktusokat, amiről kis emberismeret után tudni lehet, hogy tök felesleges, mert úgysem lehet meggyőzni a másikat. Én annak a híve vagyok, hogy meg kell válogatni, mibe, kibe és miért feccölök energiát.

Viszont a kérdés az, hogy mondjuk egy tartós párkapcsolatban hogyan viselkedik, ahol sokkal fontosabb a megbeszélés, a kompromisszumokra hajlás és néha megtenni olyan dolgokat a másikért, amikhez nincs kedvünk. Természetesen kölcsönösen. Ha erre párkapcsolatban hajlandó, és nem faképnél hagy egy konfliktusnál, akkor teljesen rendben van. Meg hogy a jogos kritikát sértegetésnek veszi-e, vagy azt elfogadja és próbál vele valamit kezdeni. Illetve, az sem mindegy, hogy mondjuk a munkás példát felhozva, mondjuk X év plusz tapasztalattal, eredménnyel hajlandó lenne-e megint próbálkozni, vagy személyes sértésnek veszi az 5 évvel ezelőtti elutasítást, és soha többet oda nem próbál menni.

Tehát nekem az első a preferenciám, amennyiben bizonyos, szükséges szituációkban tud úgy viselkedni, mint a második.