Azok, akik nem féltékeny típusok, tudják kezelni, nem rendeznek soha féltékenységi vitát, magukban sem őrlődnek? Egyszerűen érett felnőtt módjára kezelitek, vagy nem is éreztek soha még egy apró kis nyilallást sem?

Nem szoktam őrlődni, de ez nem jelenti azt, hogy vakon bízom vagy hogy jól viselem a megalázást. Abszolút nem vagyok féltékeny alkat. A féltékenység ugyanis az önbizalomhiány szülte túlkombinálás, overthinking, hatalmas energia. Én nem vagyok ez a túlagyalós típus, így nincsenek mélyre vezető gondolati spiráljaim sem. Sokáig csak vagyok, nézelődöm, aztán a következő amit hallani lehet rólam, hogy hoztam egy döntést. Egy kapcsolatban az ember minden nap dönt arról, hogy marad vagy kilép. Legalábbis én.

Ha olyat látok a kapcsolatomban, amit nem akarok, akkor nyomatékosan megkérem a partnert, hogy szüntesse meg azt a viselkedést, ami engem zavar. Mert minden vélt vagy valós kontextustól függetlenül zavar. Ha nem teszi, akkor pontosan tudom, mit kell csinálni és ehhez nem kell azt vizionálnom, hogy kivel mit csinálhat mellettem, mert nem ez a lényeg. Mi, akik nem vagyunk féltékenyek, nem vagyunk ám annyira különbözőek, mint azok, akik féltékenykednek... Mi nem kezdünk el találgatni arról, hogy a másik mit csinálhat, viszont mi sem vagyunk vakok. Ha a párom úgy viselkedik, ami engem zavar (és ezalatt azt értem, hogy kellemetlenül érzem magam mellette, nem azért, amit összekombináltam, hanem azért, amit látok és tapasztalok), akkor nem fogok én sem szarozni. Csak amíg egy féltékeny hisztizik és játszmázik, ezzel kongatva a vészharangot, én csendben ülök és mosolyogva figyelem, hogy hogyan kavarja magát a leendő exem egyre nagyobb szarba ahhoz, hogy elég indítékom legyen kibaszni. Nem szándékosan, csak tudod, aki nem parádézik, arról hajlamosak azt hinni, hogy nincs tisztában a dolgokkal.

Nem őrlődtem magamban és sosem tettem, bíztam abban, hogy aki velem van, az engem akar. Olyannal meg nem jöttem volna össze, aki mellettem másokkal flörtölget, utána bámul nőknek* meg ilyesmi. Ha valaki ismeretlen neve feltűnik valahol (pl. legutóbb, mikor párom látta, hogy exemmel chateltem pár nappal azelőtt), akkor megkérdezzük a másiktól, hogy ki az az illető, vagy mit akart, és ennyi. Ezt is inkább a kíváncsiság generálja, mint a féltékenység.

*Erről eszembe jutott egy sztori. Angliában éltünk exemmel, és egy ismerősünkkel együtt bementünk a városba csak úgy, lézengeni, időt eltölteni. Jött szembe egy csinos nő, és ahogy elhaladt mellettünk, exemnek a szeme sem rebbent, viszont a srác telibe utána fordult, és elkezdte lelkendezve taglalni exemnek, mintha ott sem lennék, hogy látta-e azt a fullos csajt, nézze meg, milyen jó segge van, stb. Exem pár mondat után annyit mondott, hogy látta, de nem fog engem megalázni azzal, hogy úgy viselkedik, mint ő.

Na, aki így áll hozzá, az nem ad okot arra, hogy valaha is féltékeny legyek.