Min múlik az, hogy összeillik kèt ember? Miben kell, mindenképp passzolniuk?

Hát 46 évesen nem is valószínű, hogy tudna változni. Olyan maximum 40-ig tudnak az emberek, de már akkor is valami igen nagy trauma kell hozzá (pl. komoly betegség, csőd), az elhatározás nem elég. Persze kérdés, mi az, ami csak megszokás, mert azon még lehet javítani (pl. még simán megtanulhat lefutni egy maratont még vagy leszokhat a káromkodásról), vagy mi a személyisége része (ez az, ami már változik, hogy pl. forrófejű vagy érzelgős vagy számító vagy pletykás vagy békéltető típus...). Mindenesetre magányos tépelődés és gondolatlabirintusok helyett, miszerint "már úgyis mindegy, mert úgyis azt mondaná", és a felháborodott barátnők meg ellendrukker exek faggatása helyett mindig célravezetőbb őt megkérdezni.

Én még mindig azt ajánlom, hogy azt döntsd el, hogy neked jobb vele vagy jobb nélküle. Ha holnaptól nem beszélsz vele, nem tudnád, hogy hogyan alakul az élete, kétségbeesnél, kíváncsi lennél, és nagyon hiányozna, vagy simán el tudnád engedni, sőt inkább megkönnyebbülnél.

Ha az előbbi, akkor csak figyelmet akarsz tőle kicsikarni. Ez esetben is lehet, hogy szétváltok, mert az eszed győz és azt választod, hogy azzal jársz jobban, ha megsiratod, ami lehetett volna. De előbb próbáld nyitott szívvel, asszertíven, és egyenesen rendezni vele. Lásd magadat kicsit az ő szemével. Akkor elmondhatod, hogy megpróbáltad.

Ha utóbbi, akkor meg már régen elszakadtál tőle, csak a megszokás tart össze.