Hogy felejtsék el valakit, akire semmi okom emlékezni, mert sose volt köztünk kapcsolat, mégis tulajdonképpen róla ábrándozom, ha őszinte vagyok magamhoz? 30/F

Volt már nem egy barátnőm, de amire vágyok, az egy igazán hosszútávú, sok évre szóló párkapcsolat, és az sajnos még nem jött össze. Akár egy életen át tartó házasságnak is örülnék, ha kölcsönös lenne a nagy szerelem. De ahogy a dolgok állnak, a közelében sem vagyok ennek a vágyott ideának.

A kérdésem viszont nem pont erre irányul, hanem az alábbira.

Van egy lány (vagyis inkább nő, hisz ma már ő is 26 éves). Számos évvel ezelőtt, vagyis körülbelül 7-8 éve ismertem meg egy társkereső oldalon. Sokat leveleztünk, és kétszer randevúztunk. Akkoriban még gimnazista volt, én meg egyetemista. De a 2. randevú után lekoptatott. Sokáig nagyon fájt, és eleinte nagyon dühös is voltam.

De aztán lecsitultak a dolgok, évek teltek el, ami során nekem is meg neki is volt kapcsolata. Nagy ritkán beszéltünk baráti alapon.

Aztán történt, 3-4 évvel a randijaink után, hogy fellendült köztünk a kommunikáció. Ő szingli lett, és jobban ráért chatelni. Ő a barát zónába tett, ennek ellenére én többen reménykedtem, hisz egyszer régen randevúztunk kétszer, és gondoltam, újra fellobbantom benne a lángot. Nekem is ekkortájt ért véget a kapcsolatom, és hirtelen úgy alakult, hogy mindketten egyedülállóak voltunk. Én piszkosul reménykedtem, nagyon bele voltam esve ebbe a lányba. Ekkor már egyetemista volt, én meg már otthagytam az iskolapadot.

És akkor annyi év után újra megbeszeltünk egy találkozót. Ő hangsúlyozta, nem randi, hanem baráti találkozó, hisz évek óta tartjuk online a kapcsolatot, miért ne futhatnánk össze? Én persze kész haditervvel voltam azt illetően, hogy fogom magamba bolondítani. Nagyon is randiként tekintettem a talalkozóra, mindenáron be akartam cserkészni. Szerelmes voltam, vak voltam.

A találkozó arra volt jó végül, hogy letisztázzuk: én beleszerettem, ő meg nem akar tőlem semmit. Ennek már 3 éve, ennek a talalkozónak. Azóta nem beszéltünk se online, se személyesen. Mindennemű kommunikáció megszűnt köztünk évek óta. És nem is fog újra indulni, az elég valószínű.

Na, akkor ezt is elmeséltem. Az a helyzet, azért írok ki kérdést, mert évek teltek el. De én a mai napig nem találtam meg életem párját. Ha elképzelem, hogy esetleg megtalálom majd egyszer életem szerelmét, valamiért mindig ez a nő jut eszembe, akivel soha nem is jártam, csak sokat leveleztem, és háromszor találkoztam vele életemben. Mégis a mai napig valahogy ő életem szerelme. Intelligens, humoros, gyönyörű nő, akivel a végtelenségig tudtunk beszélgetni. Ezért is barátkozott velem, miután a randi nem működött: mert számára baráti alapon nagyon jó volt a kommunikáció. Rengeteget tudtunk beszélgetni, mindenről. Csak számomra ez nem baráti alapon ment, míg számára igen. Azóta se randiztam még hozzá fogható nővel, akivel a kommunikáció annyira élénk, pezsgő, és értékes lett volna, mint vele. És szépségben hozzá foghatóval sem találkoztam, pedig magasabb volt nálam. Ő egy kifejezetten magas nő, én meg átlagos magasságú vagyok.

Sokszor eszembe sem jut, pedig a múltam része, a jelenemnek nem. Nem beszélünk évek óta. Mégis a mai napig itt motoszkál a fejemben, a mai napig ő számomra "a nő". Ő az ideálom. Bár találnék valakit, akivel kölcsönösen így tekintünk egymásra, és aki végleg kitúrná a gondolataim közül ezt a nőt!