Voltatok már úgy kapcsolatban, hogy a párotokhoz tulajdonképpen nem is vonzódtatok csak minimálisan? Van az ilyen kapcsolatnak értelme?

Volt. Jobb lett volna kihagyni, de érdekből együtt kellett maradnunk egy ideig. Undorodtam tőle az ágyban.

#1-es, miféle érdek? És ha nem volt vonzalom már az elejétől kezdve, akkor végső soron mi hozott össze vele?

Az elején nem igazán volt vonzalom a részemről, nem is tetszett külsőre. De ahogy megismertem annyira megfogott a személyisége meg úgy kb mindene, hogy elkezdtem vonzódni hozzá. Aztán ahogy a szex is egyre jobb lett már baromira vonzott.

Egy szerelmi csalódásom volt 19 éves korom körül és már nem vártam szerelmet az élettől. A tesóm meghalt, az anyám halálosan beteg volt, apámra nem számíthattam. Nem akartam egyedül maradni örökre. Anyagilag se tudtam volna megállni a lábamon egyedül, de lelkileg is megrémültem a gondolattól, hogy egyedül maradok a házunkban. Mivel az egyetlen egy, akit akartam, nem akart engem, ezért igazából majdnem mindegy volt, ki lesz a párom. Ez a srác fél évig ostromolt, aztán meggyőztem magam, hogy hiszen annyira kedves, figyelmes, szeret, nem lesz nekem olyan rossz vele. Igaz, hogy csóró, de legalább jó ember. Igaz, hogy ő se szerelmes belém, de ő is azt mondta, hogy a szerelem hülyeség. Náluk otthon nem volt se fűtés, se villany, jobb volt neki hozzánk költözni. Kb. 1 éve élt már nálunk, amikor anyám meghalt, apám munkanélküli lett, onnan kezdve ketten tartottuk fenn a házat. 70 ezer nettó volt a fizum, sokra azzal nem mentem volna egyedül. Magam miatt nem biztos, hogy ragaszkodtam volna a házhoz, de a kutyáim miatt ragaszkodtam. Nem mehettem kert nélküli lakásba. Szóval mindketten rászorultunk a másikra.

Értem, köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy megosztottad a történetedet.

Igen, volt. Rendkívül jól kijöttünk egymással, gyakorlatilag egyből legjobb barátok lettünk, de először is csak ittasan bújtunk ágyba, utána gyakorlatilag soha, bár azon kívül sok fizikai intimitás volt (összebújás, csók). Összességében én nem bánom, hogy ezt átéltem, de persze jobb lett volna, ha maradunk barátok kezdettől.

Igen, jófej volt, szórakoztató, teljesen egy húron pendültünk, de ennyi. Szinte kierőszakolta, hogy tegyünk egy próbát egymással, belementem, azt gondoltam kialakulhat majd szerelem, idővel biztos felerősödik a vonzalmam is. Nem így lett. Rájöttem, hogy sokkal több dolog idegesít benne, mint amennyit kedveltem, szakítottam is utána hamar.

Több ilyen is volt. Ésszel választottam, mert mind megfeleltek a "számomra tökéletes" pasi képnek. Okosak voltak, jóképűek, kedvesek. Egy darabig reménykedtem, hogy majd kialakul a szerelem, de nem. Utólag azt mondom, hogy annyi értelme volt ezeknek rövid, pár hónapos kapcsolatoknak, hogy a harmadik próbálkozás után rájöttem, hogy ez nem így működik. Komoly vomzalom és érzelmek nélkül nem szabad együtt lenni senkivel. Akkor sem, ha a másik amúgy tökéletesnek tűnik.

Nem, még nem. Nálam ez az egyik alap dolog, ha ez nincs meg, lehet bármilyen jófej az illető. Vonzalom nélkül max csók volt, ami megtörtént, de az fel is nyitotta a szemem, hogy ezt kár lenne tovább erőltetni. Nem volt rossz egyébként, csak semmit nem indított el bennem. Minden elismerésem egyébként annak, aki így együtt tud lenni bárkivel.