Mi a legjobb döntés, ha két házas ember őszintén egymásba szeret?

En igy voltam de nem tudtam mindent feldobni igy tudatosan leépitettem a dolgot pokoli egy èv volt.

Ki irtottam az életemböl. Hogy jol tettem e nemtudom, 9 ember életét tette volna tönkre ha önzö vagyok.

Eleve az ilyen kaocsolatokat is maga a házasság élteti.

Mert a házasságban valamibol hiány van amit egy szerető pótol.

Viszont az csak potlék. Ergo ha csak a szereto lenne akkor meg az a hiany alakul ki ami az elozovel megvolt viszont, a szeretővel meg nincs.

Szoval a ferj+szerető tesz csak ki 1 pasit.

Ergo mindegx melyiket hagyod el akkor is csak egy fél marad hiányerzettel.

Ezert se artana teljes embereket keresni es nem potlekokat.

De minden megcsalo benézi amit csinal.

Matematikailag:

0,5 +0,5=1

Ebbol ha kidobsz 0,5-t, marad 0,5.

Ha kidobod mindkét 0,5- öt, marad 0, de 50% esély, megismerni vkit aki kitesz 1-et.

0,5 mellett ez az esély hogy találsz 1 teljes embert, kb 25%- ra csökken. Mert teljes embereknek nem szerető kell, hanem valodi társ (akár gyerekkel).

Most azon agxalhatnánk a szeretőd a 25-ben van e, azaz teljes rársad lenne e. De ugye már rosszul indul mert szerető.

Végig kell gondolni, nagyon alaposan. Tényleg annyival jobb a másik, vagy csak fellángolás az unalmas házasságban? Mennyire ismered a másikat, tudnátok együtt élni hosszútávon? Ő mit gondol? Vannak gyerekek? Az alap házasság kifejezetten rossz, vagy csak kihűlt? Mi lesz az anyagiakkal?Nagyon fontos: Ha nem lenne az új szerelem, akkor is válni akarnál a régitől? Ha erre a válasz nem, akkor jó eséllyel a régi kapcsolatot kéne rendberakni. Ha igen, akkor meg válni.

Amit figyelembe kell venni, hogy minden kapcsolat kihűlhet egy idő után. Az újjal is ki fog évek múlva ugyanígy. Aki mindig enged a csábításnak, az soha nem fog tudni hosszútávú kapcsolatban élni, mert mindig lesz újabb, izgalmasabb. A régin dolgozni sokszor nehéz, de általában jövedelmezőbb. Viszont ha a régi házasság valamiért amúgy is kifejezetten rossz, akkor nyilván nem éri meg benne maradni.

Én lelki síkon megélném...

Legalábbis nem vonnám meg magunkat egymástól teljesen. Már csak azért is, hogy aztán könnyebb legyen szép lassan lezárni.

Mert a meg nem élt dolgok maradnak meg az emberben legjobban, legtovább, legmélyebben...

De ez nem tanács. Ez csak válasz arra, én mit tennék...